függöny, firhang

1. a lakóhelyiség ablaka előtt, ill. mellett sötétítésre, esetleg díszül alkalmazott lepel. – Az ablak meglehetős későn vált általánosabbá. A középkor korábbi szakaszában, amikor az ablaküvegezés még rendkívüli luxus volt, az időjárás ellen védő fatábla szolgált elsötétítésre. A leplek ekkor még elsősorban ünnepjelzők; állandó, elhúzható ablakként a 15. sz.-i Ny-európai polgári lakásban jelentek meg szórványosan, és a 16. sz.-tól váltak rendszeressé. A 18. sz. második felében, a klasszicizmus idején jött divatba a függönyrudat takaró díszes fa függönytartó. – Mo.-on a függöny a 17. sz.-tól mutatható ki úri és polgári házakban. Terjedése lassú, Debrecenben pl. még a 18. sz.-ban is ritka volt. A mezővárosi és falusi parasztságnál általában csak a 19. sz. második felétől terjedt el. Addig itt is fa- vagy vas ablaktáblákkal sötétítettek, de nappal csupán kivételes alkalmakkor, mivel az indokolatlan elfüggönyözés tisztességtelen életmód jelének számított. A függöny először a tisztaszobákban kapott polgárjogot. Egyszerűbb fokon a függöny egy, az ablaknak megfelelő nagyságú szőttes vagy hímzett kendő. Az eleve erre a célra készült függöny kezdetben leginkább gyári előállítású csipke vagy valamely vékony gyári kelme, fehér vagy a helyi ízlés megszabta más színben és mintával. A házilag készült függöny jórészt az I. világháború utáni drágulás következtében terjedt el. A szövéssel még nagyban foglalkozó K-i magyar csoportoknál vált kedveltté a csipke hatású, áttört mintás, szőtt függöny, továbbá a beszőtt színes csíkos függöny. Ez idő tájt kezdett terjedni a horgolt és a hímzett függöny is. Szegény házaknál selyempapírból is készült függöny. – A parasztság rendszerint kétszárnyú függönyt alkalmazott, néhol fönn drapériával. Az ablak alsó részét fedő, zsinegre ráncolt félfüggöny nem honosodott meg általánosan, bár a Dunántúl Ny-i részén megelőzte az előbbit, és a továbbiakban a kétféle függönyt együttesen használták. Az ablak fölső széléről lelógó függöny leginkább függönytartó pálcára (firhangpálca) függesztett, ennek két végét függöny-(firhang)-gomb, firhangpálcagomó zárja, ami lehet fából esztergált, lehet deszkából szív vagy tulipán idomra kivágott, és lehet színes mázas korongolt cserép. A többnyire csipkézett szélű, gyakran eklektikus ízlésben faragott, aszatalos által készített karnis, függöny-akasztó (függöny- vagy firhangtartó, firhangláda) alkalmazása ritkább. A Dunántúlról azonban már a 19. sz. második feléből ismert népies ízlésű, szalmaintarziával borított változata is. A függönyt színes selyem- vagy papírszalaggal kötötték félre, kampósszöghöz, cérnagurigához vagy hasonló formára alakított cserép firhanggombhoz. Hódmezővásárhelyen használtak erre a célra cserépből formált, domborműves női és férfi sellő-figurákat is. – 2.ágyfüggöny. – Irod. Fél Edit–Hofer Tamás: Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Népr. Közl. 1967); Biró Friderika: A polgári-paraszti lakáskultúra problémáinak megközelítése egy őrségi faluban (1850–1918) (Népr. Ért., 1971); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Kászoni székely népművészet (Bukarest, 1972).