görbe oldalú kocsi

még ma is használatos könnyű → kocsitípus; jellemzője, hogy oldalai a kerekeknél kissé felfelé ívelnek. Vannak olyanok is (pl. a somorjai kocsi), amelyeken a → szekéroldalak hátul felfelé ívelnek, de a → lőcsöktől kezdve visszafelé hajlanak, tehát domborúan görbék. Vannak négylőcsös és olyan változatai is, amelyeknél hátul két lőcs, elöl két → rakonca tartja a szekéroldalakat. A görbe oldalú kocsi a magyar kocsiknak ma is élő és már a 15. sz.-ban kialakult jellegzetes formája. Ma már csak a Dunántúlon, a Dunától Ny-ra és a Csallóközben, a Mátyusföldön fordul elő a görbe oldalú kocsi mint a kocsiszekér leszármazottja, de a múlt században még ismerték és használták pl. Kecskeméten is. Az Alföldről azonban kiszorította az egyenes oldalú kis kocsi sokféle változata. A Dunántúlon a görbe oldalú kocsi ma betölti – itt-ott – a → szekér szerepét is, és → fogatolják nemcsak lovakkal, hanem ökrökkel is, azonban sohasem vált egyetlen vidéken sem nehéz → vasasszekérré.

Görbe oldalú kocsi

Görbe oldalú kocsi