guba

1. egyrészt gyapjú szőttes anyagot jelöl, másrészt a belőle készült, kabátféle felső → gyapjúruhák neve. A magyarlakta területeken az É-i és K-i részekről van róla a legtöbb adat, de ismerték a Dunántúlon és az Alföldön is. Az eddigi írásos említésekből úgy látszik, hogy a guba kétszer terjedt el magyar területen. Egyszer a középkorban, de ennek a gubának sem szövéstechnikáját, sem szabását nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy vörös vagy fekete színű volt. A 17. sz. végén ÉK felől terjedt el a ma is ismert guba jellegzetes szövéstechnikájával és szabásával. E szabásnak két jellegzetessége van: az ujjak betoldásának módja, amely É-Európából bronzkor szőrmeruhákról ismert, a recens anyagban pedig, É-Eurázsiában honos. Második szabásbeli jellegzetessége a gubának a vízszintesség. Vízszintesen pokróccá varrott darabból szabják. Ez a vízszintesség Közép-K-Európában szórványosan, de előfordul, Arábiától Iránig egy „aba” nevű felsőruhatípus meghatározó jegye. A múlt században a magyar guba lehetett szürke, barna, fekete vagy fehér. A szürke, a barna és a fehér a juhgyapjú természetes színei voltak, a feketét festeni kellett (→ gubafestés). – Készítése következőképpen történt: a megszövött gubát, gubavásznat levették az e célra szolgáló szövőszékről, az ún. gubaszékről és két szélét vízszintesen összevarrták, összederekazták gubapokróccá. Ezt kallották, utána késsel szabták. Végül kivágták a nyakát és összevarrták elöl a két ujját. A kész gubát gallérozták. A gallér piros posztó, amelyet csepűvel gömbölyűre tömtek, és amely leért egészen a mellvarrásig. Elöl az összefogásánál díszítették: szemmel vagy cifrázással. Ezek alá két kis madzagot varrtak, ezzel kötötték össze elöl a gubát. – A magyarlakta területről háromféle guba ismeretes: → bárányfürtös guba, → rakott guba, → sima guba. Szabása mindháromnak egyforma, technikailag azonban a K-i szőnyegtechnikára emlékeztető módon a szövött bárányfürtös és a rakott guba különbözött a vászonkötéses, fürt nélkül szövött sima gubától. A fürtetlen, csak a szövés után bolyhozott guba elnevezése Szatmár megyében füsült guba volt. Ha a gubavásznat a gubaszékről levették, az egyik oldalát körömpővel bolyhosra feltépték. – A gyapjúkon kívül viseltek rongypokrócból gubaszabással készült rongygubákat Mezőkövesden és környékén, valamint a Bihar m.-i Körösszegapátiban és Biharkeresztesen. A bihari Kissárréten és a polgári matyóknál kenderkócból is csináltak durva szövésű, fürtös csepűgubát. Az Alföldről szűrposztó gubáról is van adatunk. – A guba ismeretlen eredetű szó. Első írásbeli említése magyar területről 1387-ből való, és feltehetően gyapjúszőtten anyagra vonatkozik, 1528-ból származik az első olyan adat, amely kifejezetten ruhaként említi a gubát. (→ még: gubacsapó) – Irod. Tilke, M.: Le costume en orient (Berlin, 1922); Luby Margit: A guba készítésmódja és a gubásmesterség (Népr. Ért., 1927); N. Bartha Karoly: A debreceni gubacsapó céh (Debrecen, 1939); Hald, M.: Olddanake tekstiler (København, 1950); Györffy István: Matyó népviselet (Bp., 1956); Marková, E.: Vyroba gub na Slovensku (Slovensky Narodopis, XII., 1964). – 2.öntött tészta

Guba szabása

Guba szabása

A guba „szeme”, ill. csukása (Beregújfalu, v. Bereg m.)

A guba „szeme”, ill. csukása (Beregújfalu, v. Bereg m.)

Fehér fürtös guba (Debrecen)

Fehér fürtös guba (Debrecen)

Gubafésű (1840 tájáról, Hadadnádasd, v. Szilágy m.)

Gubafésű (1840 tájáról, Hadadnádasd, v. Szilágy m.)

Fekete fürtös guba (Debrecen)

Fekete fürtös guba (Debrecen)

Gubás cégér. Debrecen, Déri Múzeum

Gubás cégér. Debrecen, Déri Múzeum

Gubás a szövőszékkel (Debrecen)

Gubás a szövőszékkel (Debrecen)

A gubás kártol, a felesége „melyek”-et, vékony fonalat sodor

A gubás kártol, a felesége „melyek”-et, vékony fonalat sodor

Gubás a fonógép mellett

Gubás a fonógép mellett