gulyás

1. a → gulya pásztora. A paraszti szóhasználatban mindig jól megkülönböztetik a naponta hazajáró csorda pásztorától. A község vagy a gulyatartó gazdaság kihajtástól beszorulásig fogadja; 1945 előtt az uradalmakban a növendékállatokat gondozó gulyás éves konvenciós cseléd volt. A pásztorszervezet élén gulyásszámadó állott, ő fogadta a → bojtárokat, akik állattartás, élelmezés és készpénzbér fejében az őrzést, legeltetést és itatást ellátták. Terelőeszköze a bunkós bot és a gulyás karikás, az állatok kifogására pányvás vagy rudas kötelet használ. A Dunántúlon az uradalmak legelőre járó fejősteheneinek őrzőjét csirásnak nevezték. A Kiskunságban a tehetősebb gazdák külön legeltetett nagyobb csapat marhájának őrzője a kurta gulyás.Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Balogh István: Pusztai legeltetési rend Debrecenben a XVIII–XIX. században (Ethn., 1958–59); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskúnságon (Bp., 1959). – 2.pörkölt

Pihenő gulyások (Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar m.)

Pihenő gulyások (Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar m.)

Hódmezővásárhelyi „városi tehénpásztor”, gulyás

Hódmezővásárhelyi „városi tehénpásztor”, gulyás