gyapjúszövés

a gyapjúnak a növényi eredetű rostos anyagok → szövéséhez hasonlóan vízszintes → szövőszéken végzett feldolgozása. A hosszanti láncfonalak gyapjúszövésnél vékonyabbak, erősebbek (néha ezeket kenderfonal helyettesíti!), a keresztfonalak lazábban, vastagabbra fonottak. Ezért a gyapjútépéshez külön e célra készített ritkább bordát és nyüstöt használnak. A keresztfonalak bevetését általában nem vetélővel végzik, hanem éppen a fonalak vastagsága miatt egy másfél-két arasz hosszú, két végén bevágással vállasított botocskával (cséppel, vesszőcsűvel, sőt → gubacsapóknál: motollával), amire a fonalat a vállakra támaszkodva hosszant megcsavart irányban kézzel helyezik fel (csöllés, ill. motollálás). A vetélőt, ill. az ezt helyettesítő botocskát a láncfonalak alkotta nyíláson átdobják, ill. átbújtatják. – Irod. Luby Margit: A guba készítésmódja és a gubásmesterség (Népr. Ért., 1927); N. Bartha Károly: A cserge készítése az udvarhelymegyei Bágyon (Népr. Ért., 1932).