hajnalének, hajnali dal, provanszál alba, francia aube, aubade, német Tagelied

a középkori trubadúrköltészet kedvelt lírai daltípusa, a szerelmesek hajnali ébresztő dala. A lovagnak napfelkelte előtt el kell válnia kedvesétől, hogy megőrizze annak jó hírét. A szerelmeseket a lovag virrasztó apródja, jó barátja vagy valamilyen madár (általában pacsirta) dala figyelmezteti a hajnal közeledésére. Az alba műfaja valószínűleg az őr figyelmeztető kiáltásából fejlődött ki. Két változata ismeretes: az őr figyelmeztetése; a búcsúzó szerelmesek párbeszéde (→ búcsúdal). A hajnalének először a 12. sz. végén Provence-ban és Franciao.-ban jelent meg, majd egész Ny-Európában elterjedt, és a 16. sz.-ig virágzó műfaja volt a szerelmi lírának. A magyar népköltészetben csak töredékeit találjuk a hajnalének típusának, párosítókban és szerelmi dalokban. Népköltészetünk hajnalénekeinek legismertebb sorai ezek (ill. ezek variánsai): „Szól a húros madár / Talán megvirrad már / Fordulj felém rózsám / Magad maradsz mingyár”. A 16. sz.-tól lakodalmi szokásként ismert hajnalozás, (→ tyúkverő), hajnalköszöntés valószínűleg nincs összefüggésben a fenti lírai daltípussal. – Irod. Heinrich Gusztáv: A középkori „Hajnali-dal” (Alba) (Egy. Phil. Közl., 1885); Domokos Pál Péter: Hajnal, hajnalnóta, hajnalozás (Ethn., 1961).