halhatatlanságra vágyó királyfi, a

→ tündérmese, ill. annak hőse. Cselekménye: a halhatatlanságra vágyó királyfi olyan országot keres, ahol a halálnak nincs hatalma. Vándorútra kel. Útjában hosszú életre kárhoztatott királyokkal találkozik: a) egy sassal, melynek egy fát kell kitépnie a körmével, tövestől, b) egy kopasz királlyal, akinek egy kis kosárral egy hegyet kell elhordania, c) egy királykisasszonnyal, akinek egy szobára való tűt kell elkoptatnia. Egyiknél sem marad. Végül egy folyóhoz ér, mely fölött egy kastély lebeg: a halhatatlanság királynéjának vára. A királyfi nőül veszi a királynét. 1000 év múlva hazavágyik. A királyné útravalóul ellátja egy kulaccsal az élet és halál vizéből. Hazafelé menet feltámasztja a) a hímvarró királykisasszonyt, b) a kopasz királyt és c) a saskirályt. Hazatérve a királyi palota helyén kénköves tavat talál. A halál (az emberevő nővére: AaTh 313J*) űzőbe veszi. A saskirály, a kopasz király és a hímvarró királykisasszony minden ármádiáját felállítja akadályozására. A halhatatlanságra vágyó királyfi elér a halhatatlanság királynéjához, de csak az egyik lábát tudja betenni a várba, a másikat üldözője megragadja. Vitáznak, hogy kié legyen. Abban állapodnak meg, hogy a királyné felrúgja a hetedik égig, ha a vár falán belül esik, az övé lesz, ha kívül a halálé. Belül esik. A halált tüzes söprükkel kiseprűzik, a királyfi és a királyné ma is boldogan élnek (AaTh 470*, 470B). – A magyar anyagban ismeretes egy teljes és két töredékes változata (Kriza János, Ipolyi Arnold Nr. 19. és 127.), valamint két újonnan gyűjtött szöveg, ezek azonban Kriza meséjének, ill. Benedek Elek átdolgozásának a származékai. Meggyőzően mutat rá Honti János a típus kelta kapcsolataira. A mese az íren kívül a francia és a flamand szájhagyományban ismeretes, de tudunk szerb-horvát és lengyel változatairól is. A magyar változatok → mitikus mese jellegével szembeállítható a nyugatiak mítosz, → hősmonda, ill. → hiedelemmonda jellege (hármas fokozás, jó vég). Változataink kevésbé irodalmias jellegűek, mint a francia-flamand változatok egy része (Mme D’Aulnoy feldolgozása); bár a Gálffy Sándor által feljegyzett Kriza-szöveg sem egészen mentes a gyűjtői beavatkozástól. – Irod. Honti János: Mesék és mítoszok a halálról és a halhatatlanságról (Válogatott tanulmányok, Bp., 1962); Honti János: Az ismeretlen népmese (Válogatott tanulmányok, Bp., 1962); Krzyzanowski, M. J.: Polska bajka ludowa (I., Wroclaw–Warszawa–Kraków, 1962); Istvánovits Márton: Egy folklórszüzsé kialakulása Eurázsiában (Ethn., 1964); Delarue, P.–Tenèze, M.-L.: Le conte populaire français (II., Paris, 1964); Súilleabháin, Sean–Christiansen, Reidar, Th.: The Types of the Irish Folktale (FFC 188. Helsinki, 1967); Meyer, M. de: Le conte populaire flamand (FFC 203. Helsinki, 1968).