kun verbunk

a táncvezető irányításával járt, kötött → körverbunk egyik jellemző típusaként él a köztudatban. Mindkét változatát, a kunszentmiklósit és kiskunhalasit csak rekonstruált formában ismerjük. Míg a kunszentmiklósiban kimutathatók a történeti verbunk hagyományos elemei, konstrukciós elvei, addig a kiskunhalasi egyértelműen a népies műtánc szellemében megfogalmazott táncmesteri alkotás. A kunszentmiklósi nagyverbunk motívumai: bokaverő (1. motívum), a körív mentén jobbra-balra haladó karéjozó (2. motívum), az oldalazó (3. motívum) és malmozás (4. motívum). Ez utóbbi párhuzama a gencsi verbunkban található. – Irod. Lajtha László–Gönyey Sándor: Tánc (A magyarság néprajza, IV., Bp., 1941–43); Lugossy Emma: 39 verbunktánc (Bp., 1954); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).

Kun verbunk táncírása

Kun verbunk táncírása