kuriális jobbágy

majorsági földön vagy nemesi telken (kuriális telek) lakó és gazdálkodó → jobbágy. A kuriális jobbágy kiváltságos helyzetben volt a jobbágyság más rétegeivel szemben, mert a használatában levő nemesi tulajdonjogú föld után nem fizetett állami adót (rovásadó). A 18. sz.-tól censualista, taksás (taksa) névvel is illették a kuriális jobbágyot, amennyiben a birtokában levő majorsági birtok után elsősorban vagy kizárólag állandó nagyságú pénzszolgáltatást fizetett. A földesúri adózásnak ez a módja jelentette kiváltságos helyzetük másik lényeges vonását. A nem nemes kuriális népességet s ezen belül a kuriális jobbágyot is az → úrbérrendezés során vagy kihagyták az összeírásból, vagy → zsellérként vették számba őket. Egy ezzel ellentétes folyamat is lejátszódott, amennyiben a legkülönbözőbb okok miatt az úrbérrendezésből kimaradt jobbágyokat, zselléreket automatikusan kuriálissá minősítették. Így akár azért, mert ténylegesen allodiális birtokon éltek, akár azért, mert kimaradtak az úrbérrendezésből, a földesúrral magánjogi viszonyba kerültek, s mint ilyenekre a jobbágyfelszabadítás vagy egyáltalán nem, vagy csak számukra nagyon kedvezőtlen feltételek mellett vonatkozott. (→ még: majorsági zsellérfalu, → cselédfalu)Irod. Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből (Bp., 1948); Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767–1849 (Bp., 1967).