kutya-macska barátság

miért haragszik a kutya a macskára (AaTh 200) állatmesék típuscsoportja, → eredetmagyarázó mesének is minősíthető. a) A kutya nemeslevele. A kutya nemeslevelét (igazolványát, szerződését, kiváltságlevelét stb.) a macskára bízza, hogy távollétében őrizze meg. A macska az okmányt felteszi a mestergerendára (ládafiába, polcra stb.) vagy elalszik. A visszatérő kutyának nem tudja előadni, mert az egerek szétrágták. Azóta haragszik a kutya a macskára, a macska pedig az egérre. Változatai: a kutya kiváltságlevelét az embertől kapta, amiért átengedte neki a gabonát, amit Krisztus neki hagyott meg. Cserébe az ember enni ad a kutyának (Terbeléd, Nógrád m.). Arany László változatában az irat a disznóé, ő bízza a kutyára stb. (Eredeti népmesék, 316.) Ez egyben a legrégebben lejegyzett magyar változat (1862). A mesetípusnak eddig 11 változatát ismerjük, ebből ötöt még a múlt század második felében gyűjtöttek. Ugyancsak öt változat a legutóbbi néhány év gyűjtéseinek eredménye. – A mesetípus fő motívumai a 15. sz.-tól ismertek a cseh, majd később a német irodalomban. A népköltészetben finn, svéd, észt, flamand, lív, litván, román, orosz, lengyel, török, német, szlovén, vend, portugál stb. változatait tartják számon, tulajdonképpen Ausztrálián kívül az egész világon ismerik. – b) Krisztust a ló nem akarta átvinni a sáros árkon, mert enni akart. Krisztus megátkozta, hogy mindig egyék, de sose lakjék jól. Ezután a macskát küldte el a szamárért, de az a szamár helyett az alvó kutyát keltette fel. Azóta haragszik a kutya a macskára. A BN 779 VIII* (Krisztus a lovat megbünteti) mesetípus egyetlen olyan változata, amely a kutya-macska barátság eredetét tartalmazza. – c) A kutyák lakomája. A kutyák lakomához készülnek, csontot főznek. Kiderül, hogy nincsen tejföl. A macskát elküldik érte a boltba. Az útközben elnyalogatja a tejfölt, s azt hazudja, hogy nem kapott. A kutyák tejfölös bajszáról megtudják az igazságot, felkergetik egy fára. Azóta üldözik. Berze Nagy János gyűjtötte ezt a mesét Becefán 1934-ben. Változatát sem a magyar, sem a külföldi folklórban nem ismerjük. A gyermekirodalomban számos feldolgozás (pl. Gárdonyi Géza) tette népszerűvé. – d) A kutya és macska régen barátok voltak, együtt melegedtek a tűznél. Ennivalón hajbakaptak. A macska belelökte a kutyát a tűzbe. Leégett a szőr a talpáról, lábai bütykösek lettek. Azóta szűnt meg a kutya-macska barátság. A → kutya és a nyúl, a (BN 132*) mesetípus újonnan lejegyzett három változata szól a kutya-macska barátságról (Mohács, Kálmáncsa, Zagyvarékas), ilyen formában külföldi párhuzamai nem ismertek. – e) A kutya és a macska szerződést kötnek, hogy a kutyának ugyanolyan helye legyen a házban, mint a macskának. A kutyát ennek ellenére kiverik a házból. A szerződést a macska nem tudja előadni, mert az egerek szétrágták. Azóta rossz a kutya-macska barátság. Egyetlen múlt századi székely változata ismert. – Irod. Dänhardt, O.: Natursagen (IV., Leipzig–Berlin, 1912); Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I–III., Leipzig, 1913–18); Kálmány Lajos: Hagyományok (I., Vác, 1914); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Kovács Ágnes: A magyar állatmesék típusmutatója (Népr. Közl., 1958); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).