kuttyogató

40–60 cm hosszú, enyhe ívben meghajló fanyél, amelynek orsógombszerű, néha homorú talpa van. A talp szaruból is készülhet. A harcsának horoggal való esti, éjszakai fogásánál használják. A békával, kisebb hallal, csigával, lótetűvel felcsalizott horgot a halász a csónakból a vízbe engedi, s a kuttyogatóval a víz felszínét hátrafelé, rézsutosan csapdossa. A buggyanó, „kutty”-, „putty”-szerű hang messzire elhallatszik, s a harcsa a hangot a béka vagy hal csobbanásának vélve a horogra kap. A kuttyogatót a Duna (butyka, butykáló prédli, buttyogató, plumbe), a Tisza (buggyogató, futtyogató, kuttyogató, puttyogató), a Dráva (kuttyogató) halászai használják. A kuttyogatót Jankó János D-oroszo.-i analógiák nyomán a magyar halászat honfoglalás előtti, orosz ieredetű járulékos eszközének tartja. Mivel smerik a fehéroroszokon, a lengyeleken kívül az al-dunai román s a különböző balkáni folyók szerb és horvát halászai is, valószínűbb, hogy a dunai és tiszai halászok kezére a Balkán felől került, amit terminológiai egyezések (szerb-horvát bućka, bućkalo, bućkalka, bućkašica) is megerősítenek. A kuttyogatóra ismerünk az Iliász egyik leírásából is. A kuttyogatóhoz hasonló a buffogató (Balaton), amely a tölgyfa kivájt, nyéllel ellátott golyvaszerű kinövése. Téli jég alatti halászatnál az egyik lék vizét ezzel csapkodják, hogy a halakat a háló irányába riasszák. A buffogató valószínűleg a kuttyogató egyik formai és funkcionális variánsa. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig 1900); Moszyński, K.: Kultura ludowa słowian (I. Kraków, 1929); Babus Jolán: A lónyai vizek néprajza (Népr. Közl., 1959); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).

Kuttyogató (Lónya, Szabolcs-Szatmár m.)