karcagi bútor

1. virágozott → asztalosbútor. Helyi készítőműhelyre valló példányai a 18. sz. végétől ismeretesek. Legkorábbról → vetett ágy elé való, keskeny deszkatámlás → padok maradtak fenn nagyvonalú gránátalmás díszítéssel; ezek többnyire festettek, olajzöld alapszínnel és vörös virágokkal, néhány példány háttámláját lapos → domború faragás borítja, kevés áttöréssel. Az 1870-es évektől a századfordulóig a karcagi bútor jellegzetes kései stílusa uralkodik; erre leginkább a világoskék, esetleg világoszöld vagy lila, ill. halványsárga alapon meglehetősen elaprózott virágozás, tömött csokrok, füzérek a jellemző. Az ilyen díszítés különösen gyakori a → tékán, de rákerült a → székekre és a korszak kedvelt bútorára, a → kanapéra is. Ezt a kései bútorfestésmódot a Hajdúböszörményből Karcagra férjhez ment Szatmáriné honosította meg, aki asztalosmester leánya volt. A 19. sz. végétől a 20. sz. elejéig az ő leánya, Vajóné Szatmári Julianna (Cibere Julcsa) folytatta a bútorvirágozást, az ő munkái a környékbeli helységekbe is elkerültek. – Más asztalosműhelyek munkái közül Karcagon elsősorban a → tiszafüredi bútor található meg nagyobb számban, továbbá a → gömöri ácsolt láda. – 2. A paraszti faragású bútorfélék közül kiemelkedik az áttört faragott oromzatú, virágdíszes → falitükör. – Irod. Györffy István: A Nagykunság és környékének népies építkezése (Népr. Ért., 1908–1909); Györffy István: Magyar nép – magyar föld (Bp., 1942).

Karcagi bútor. Szobabelső a 19. sz. elejéről, Cibere Julcsa által virágozott bútorokkal

Karcagi bútor. Szobabelső a 19. sz. elejéről, Cibere Julcsa által virágozott bútorokkal

Karcagi bútor. Kanapé világoskék alapon tarka virágozással. Cibere Julcsa munkája (Századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum

Karcagi bútor. Kanapé világoskék alapon tarka virágozással. Cibere Julcsa munkája (Századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum