külső tanács (lat. electa jurata communitas, ’választott hites közösség’, nagyobb tanács)

a 15. sz. óta a polgárjoggal rendelkező városlakók (→ concivis) összessége helyébe lépett, 1848-ig a városi lakókat a → belső tanácsnál szélesebb körben képviselő testület, amelynek tagjait a polgárok tizedenként (vagy fertályonként) az utcák gyűlésében választották, vagy helyenként az utóbbi jelölése alapján a belső tanács nevezte ki. A külső tanács élén a fürmender (magyarul népszószóló, ném. Vormünder) állott, aki a belső tanács ülésein is részt vett. Hatásköre elsősorban a város gazdálkodásának ellenőrzésére terjedt ki, de a 18. sz. folyamán jelentősége csökkent, és működése mindinkább formálissá vált. (→ még: magisztrátus) – Irod. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Bp., 1946); Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (Debrecen, 1969).