lakodalmi tisztségviselők

azok a személyek, akik a → házasságkötés szokáskörének lebonyolításában részt vesznek. A következő tennivalókban segédkeznek: A házasságkötés az egyházak, majd 1894 óta az államhatalom által előírt formaságainak végrehajtása; a házasságkötéshez kapcsolódó szertartásos, korábban jogi és társadalmi jelentőségű, ma már csak a lokális társadalmak által formálisan elvárt cselekmények; a szokáskör rendezvényeinek, elsősorban a → lakodalomnak szervező és gyakorlati munkái. Ők a → házasságra lépők kíséretét jelentő → násznép vezetői. (Ennek a kíséretnek a korábbi századokban biztonsági jelentősége is volt, ezért nélkülözhetetlenné vált az akció sikeres végrehajtásához.) Mivel annak a társadalomnak reprezentánsai, amelyben a házasulandók élnek, tisztségvállalásuk egyben a társadalom egyetértésének kifejezője. Az új pár szerencséjét, boldogságát biztosító → mágikus eljárások elvégzése is rájuk hárult. → még: búsanya, búsapa, → gazdasszony, → hazai leányasszony, → kunkapitány, → lakodalmi gazda, → menyasszony, → násznagy, → násznép, → nyoszolyóasszony, → örömanya és örömapa, → pozovics, → vőfély, → vőlegény. – Irod. Cserei Farkas: A magyar és székely asszonyok törvénye (Kolosvár, 1800); Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Strausz Adolf: Bolgár néphit (Bp., 1897); Szendrey Ákos: Lakodalmi szokások gyűjtése (Bp., 1956); Györgyi Erzsébet: Házasságkötés és szokásköre a bukovinai székelyeknél (Népr. Közl., 1962); Heikinmäki, Maija-Liisa: Die Gaben der Braut bei den Finnen und Esten (Helsinki, 1970).