karéj, karé

a rábaközi → körverbunkok egyszerűbb, oldottabb szerkezetű típusa. Felépítése olyan rondóforma (a b c b d b...), amelyben a változó rész a kevésbé egységes körbehaladásból (a, c d...), a visszatérő rész (b) az egyöntetűbben járt tapsoscsapásolóból áll. Korábban a friss csárdás közvetlenül kapcsolódott a karéjhoz, majd a kettő közé ékelődött a lassú csárdás is. A karéj szerkezetének fokozatos megmerevedése és a tánctípust háttérbe szorító → kónyi verbunk elterjedése jelzi azt a folyamatot, amely mén a közelmúltban is érvényesült, és alkotóak hatott a rábaközi körverbunkokra. – Irod. Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).

Karéj táncírása

Karéj táncírása