Láng János (Battonya, 1907–Bp., 1978)

a bp.-i Bányászati Kutatóintézet tudományos főmunkatársa nyugdíjazásáig (1957–68), a történelemtudományok doktora (egyetemes néprajz, 1977). A bp.-i közgazdaságtudományi egy.-en szerzett doktorátust (1932), majd egy.-i magántanár (1947). A Magy. Állami Szénbányák alelnök-vezérig. helyettese (1947–), az Orsz. Árhivatal elnöke (1949–), az Orsz. Tervhivatal főosztályvezetője (1950–), az Orsz. Műszaki Dokumentációs Központ ig.-ja (1951–52). Néprajzi munkásságának főbb témaköre: a klasszifikatorikus rokonsági rendszerek szerkezete és szisztematikája; a primitív népek vallási hiedelmei; a primitívek mitológiája. Számos cikke jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban. – F. m. Die australischen Terminsysteme (Bp., 1968); Lélek és isten. A vallás alapvető fogalmainak kialakulása (Bp., 1974); Az őstársadalmak (Bp., 1978).

Láng János