láptalpaló

rövid deszkalap, fatalp, ill. gyékényből, fűzvesszőből fonott lap, amely biztonságosabbá teszi a járást ingoványos területen. Pákászok, pásztorok, kanászok és nádvágók kötötték a bocskorukra, hogy bátrabban léphessenek a süppedős réteken. Emlékei a 19. sz.-ból a Hanság, a Bodrogköz, a Nagy-Sárrét és az Ecsedi-láp vidékéről maradtak fenn. A sárréti pákász gyékényből fonott, kb. 40 cm átmérőjű, kör alakú láptalpalóval járt, miközben három ágcsonkban végződő → lápi botjával tapogatta az ingoványt. A Bodrogközben fűzvesszővel fonott, kör alakú láptalpalót használtak, a Hanságban kis deszkalapot kötöztek a talpukra. – Irod. Ürmössyné Nagy Júlia: Régi utazások Magyarországon (Népünk és Nyelvünk, 1929); Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa (Bp., 1942).

Láptalpaló (Sárrét). (Népies rajz Szűcs Sándor nyomán)

Láptalpaló (Sárrét). (Népies rajz Szűcs Sándor nyomán)