lenmunka

a lennek házilag, hagyományos módon és eszközzel vászonneműekké történő feldolgozása. Sok hasonlóságot mutat a → kendermunkával. A tavasszal vagy nyáron elvetett lent beérés után kézzel gyökerestől szaggatják ki a földből: kinyövik. Szikkadás után → lendergálóval eltávolítják a magot a növényről, majd a kórókat áztatják, hogy a belső fás szövetről a szár külsején elhelyezkedő rostok lelazuljanak. Víz alatt tartják a lencsomókat (kenderáztatás), a víz hőmérsékletétől függően 8–16 napig. Kiszáradás után → lentörő sulyokkal törik, majd következik az áztatás második fázisa, a → harmatáztatás. Ezután a → tilón teljesen megtisztítják a lenrostokat a → pozdorjától. A még kissé merev rostszálakat fakalapáccsal vagy bustyolóval ütögetik, esetleg két → rostfésülés között puszta kézzel dörzsölik (kenderpuhítás). Ezután már a rostfésülés következik, s ettől kezdve a lenmunka azonos a kendermunkával. (→ még: len) – Irod. Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon (Népr. Közl., 1956); Babus Jolán: Kender- és lenmunkák a beregmegyei Lónyán (Népr. Közl., 1957); Szolnoky Lajos: Magyar kenderáztatási módok (Népr. Ért., 1958).