lepedőbetét

a → díszlepedőt alkotó 2 vagy 3 szél vászon egyes szélei közé beillesztett díszítő csík, mely lehet → rece, vert-, horgoltcsipke, a századfordulótól gyári csipke, korábban takács-, majd gyári szőttes, esetleg tarka virágos selyempántlika. Egyéb elnevezése: lepedő közepibe való, kötés. Eredetileg díszöltéssel történt az összeállítása, ill. a két anyagszélt egybekapcsoló keskenyebb-szélesebb varrt csipke, „kötés” segítségével. Ez utóbbi már a lepedőbetét szélességét is elérheti, s ebből a hasonlóságból ered, hogy a „kötés” elnevezés továbböröklődik a lepedőbetétre. – A legkorábbi, széles reticella varrt csipkés díszlepedők 16. sz.-i előkelő olasz háztartásokból ismertek. A csipkekészítés kibontakozásával ennek helyébe hamarosan a könnyebben előállítható rece és vert csipke lepedőbetét lépett. A mo.-i parasztságnál a vert csipke lepedőbetét terjedt el legjobban. Elsősorban a felvidéki bányavárosokban készült ún. „tót csipke” volt kedvelt lepedőbetétnek és a lepedő szélére; a legkorábbról fennmaradt ilyen csipke lepedőbetétes parasztházbeli díszlepedők a 18. sz.-ból valók. Sok helyütt, így Tolnában, Somogyban maguk verte csipkét is alkalmaztak lepedőbetét céljából (Sárköz: gabócás lepedő). – Irod. Palotay Gertrúd: Tót csipke, tót hímzés a XVIII. századi Erdélyben (Kolozsvár, 1947); Fél Edit: Bevezetés a magyar népi hímzések ismeretébe (Bp., 1963); T. Knotik Márta: Dél-alföldi ágyruhák (A Móra Ferenc Múz. Évkve, 1969).