madárhorog

madárfogó eszköz. Az alföldi folyók, mocsarak partján hosszabb-rövidebb zsineget kicövekelnek s a zsineg végére horgot kötnek. A horogra csalétekül hús-, tüdődarabkát, főtt borsót tesznek, majd a vízbe eresztik. A falánk vadkacsa, szárcsa a csalétek után kapva a horogra kerül. Zsineggel kb. 1 m magasságban át is kötik a nád között a vízimadarak csapását. A zsinegről 10–20 csalétkes horog lóg le a vízbe (Sárköz, Bodrogköz). A horoggal való vadkacsafogást Pák Dienes is leírta. Kukoricaszem csalétekkel a horgot országszerte varjú, galamb, fácán fogására használják. Horog helyett a kukoricaszemeket zsinegre is fűzik s így fogják a varjút, galambot. A mohó madár torkán akad a csalétek és fogva marad. A varjút Göcsejben az Őrségben, a Nyírségben, a Hortobágy környéki falvakban sütik, levesnek főzik. A madárhorog és a zsinegre fűzött kukoricaszem, tökmag Közép- és K-Európában, a Balkánon (észtek, lengyelek, nagyoroszok, ukránok, szlovákok, bolgárok, dobrudzsai tatárok) ismert eszköze a madarászoknak. Maxim Gorkij is említi egyik novellájában a horoggal való varjúfogást. A finnek, lappok halászhoroggal vízimadarakat fognak. A vízimadarak fentiekhez hasonló fogását részletesen ismerteti Hans Peter von Firdenheim 17. sz.-i német vadászati munkája. A Bakonyban és a székelyeknél két-, háromágú vashorgot megfelelő magasságban fára kötnek és húst, halat akasztanak rá. A csalétek után ugró róka fennakad a horgon. A rókahorog a modern vadgazdálkodásban is alkalmazott eljárás elcsökevényesedett változata. – Irod. Moszyński, K.: Kultura ludowa słowian (I., Kraków, 1929); Ecsedi István: Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon (Debrecen, 1933); Bednárik, R.: L’udové pol’ovníctvo na Slovensku (Turč. Sv. Martin, 1943); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Lindner, K.: Deutsche Jagdtraktate des 15. und 16. Jahrhunderts (Teil II., Berlin, 1959).