majorsági zsellérfalu

a 18. sz. végétől a földesúri pusztákon létrejött olyan település, melyet a földesúr azért létesített, hogy nincstelen → zsellérekkel munkaerőt biztosítson magának. A majorsági zsellérfalu lakói kollektív szerződés (contractus) alapján házhelyet és néhány száz négyszögölnyi földet kaptak. Ezért kötelezték magukat, hogy egész éven át meghatározott bérért szükséges mennyiségű napszámot teljesítenek. A majorsági zsellérfaluk a 18. sz. végétől keletkeztek, de kifejlett formában csak az 1820-as években jelentek meg. A majorsági zsellérfalu a vele egyébként sokban hasonló helyzetű → cselédfalutól abban különbözött, hogy ez utóbbinak lakói nem saját házban laktak, s általában csak rövidebb ideig szegődtek el valamelyik → majorságba. – Irod. Für Lajos: A majorsági zsellérkérdés rendezése 1848–1896 (Agrártörténeti Tanulm., Bp., 1960); Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767–1849 (Bp., 1967).