kásapénz

a lakodalmi vendégek ajándéka a → gazdasszonynak. A lakodalmi főétkezés régebben általában tejbekásával zárult. Ennek feltalálásakor, a → lakodalom éjszakáján gyűjtötte a gazdasszony a → násznép tagjaitól a kásapénzt, tréfás formában. Kezét vastagon bepólyálva jajveszékelve lép be, és nagy kanalat nyújt a vendégek elé. A kíséretében levő → vőfély versben panaszolja el, hogy a kása keverése közben megégette kezét, és a gyógyításhoz pénzre van szüksége. Bejöhetett „kásapénzt szedni” a gazdasszonyon kívül a többi főzőasszony is; esetleg az asszonyok meg sem jelentek, csak a vőfély gyűjtött számukra. A kásapénzgyűjtés e néven gyakran azután is fennmaradt, miután az étlapról a kásaétel elmaradt. A jelenlevők adakoznak, rendszerint kis összegeket. (→ lakodalmi étkezések) – Irod. Plánder Ferenc: Göcseinek esmérete (Tud. Gyűjt., 1838. 4. sz.); Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A/B, Bp., 1955–56); Szomjas Károlyné: Eljegyzési vagy kézfogólakodalom Pátróban (Nagykanizsa, 1972).

Kásapénz. Szakácsnék pénzt gyűjtenek a lakodalomban (Méra, v. Kolozs m.)