Manga János (Pereszlény, 1906–Bp., 1977)

tudományos kutató, folklorista, a történettudományok kandidátusa (1960). Tanítói oklevelet, majd a kolozsvári egy.-en bölcsészdoktorátust szerzett (1941). A bp.-i Néprajzi Múz. muzeológusa (1941–1949), a balassagyarmati Palóc Múz. ig.-ja (1949–1957, ill. 1958–59), a Népművelési Intézet ig.-ja (1957–58), a bp.-i Néprajzi Múzeum megbízott főig. helyettese (1960–1963), az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa (1963–1973), osztályvezetője. Szűkebb szakterülete a pásztorművészet, a népi hangszerek, a népszokások és a r. k. vallásos néprajz vizsgálata. A pozsonyi rádió magyar adásának első szerkesztőjeként kezdett népzenét gyűjteni (1935). Elsősorban az Ipoly és Garam mente, a Zoborvidék és Mátyusföld magyarlakta községeiben végzett néprajzi gyűjtést. Foglalkozott a magyar és a szlovák népszokások interetnikus kapcsolataival és a mo.-i szlovákok néprajzával is. Számos tanulmánya, cikke jelent meg a szakfolyóiratokban. – F. m. Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (Bp., 1942); A magyar katolikus népélet képekben (Bp., 1948); Egy dunántúli faragó pásztor (Bp., 1954); Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968); Magyar népdalok – népi hangszerek (németül, angolul is, Bp., 1969); Magyar pásztorfaragások (németül, angolul is, Bp., 1971); Z minulosti Veňarcu (Budapešt, 1978). – Irod. Dömötör Tekla: M. J. (Ethn., 1977).