Mátyás-ének

Mátyás király alakja az élő néphagyományban elsősorban mondákban, szólásokban él. A 16. sz.-ban azonban a nevéhez kapcsolódó epikus énekek is népszerűek voltak, amelyekhez hasonlókat a szomszédos népek jelen századunkig megőriztek. Mátyás halála évében ismeretlen szerző jegyezte föl a népies hangvételű verset Néhai való jó Mátyás királ kezdősorral, ami a Gyöngyösi-kódexben maradt ránk (RMKT, I.). A krónikás énekek hangján sorolja Mátyás győzelmeit, és mint népének oltalmazóját, szegényeknek gyámolítóját siratja. A 15. sz.-i ének népies ihletését mutatja a huszita cantilénák ritmusának alkalmazása is. A Mátyás király életéről 1567–68 körül írt krónikás ének (amit Görcsöni Ambrus, Homonnai Drugeth Gáspár lantos deákja jegyzett föl) népszerű volt. Ezt bizonyítja, hogy még a 16. sz.-ban legalább öt kiadást ért meg. A krónikás ének a szájhagyományból és Thuróczi krónikájából merítette adatait. Az eseményleírás Bécs elfoglalásáig halad. A befejező részt később illesztették hozzá. Bogáti Fazekas Miklós írta le 1577-ben a király haláláról szóló verseket. – Hunyadi János és Mátyás király kultuszát a korabeli krónikákon kívül főként ezek a → históriás énekek éltették. A vitéz Hunyadi János vajdáról c. (1560) krónikás ének a kor igényének megfelelően törökellenes harcra buzdító, összefogást hirdető, vezért dicsőítő ének (Hunyadi-énekek). Mátyás vitézi tetteire vonatkozóan csupán néhány verstöredéket ismerünk, pl. az ismeretlen szerző által feljegyzett Szabács viadalát. De a Mátyás-énekek korabeli népszerűségét jelzi az a tény, hogy Zrínyi Miklós Mátyásról szóló tanulmányában egy népies históriás ének sorait idézi. – A Mátyás-énekek a szomszédos népek (szlovák, délszláv) folklórjában mindmáig megmaradtak. A királlyá választásról hat epikus éneket jegyeztek eddig föl, amíg a magyar hagyományban csupán egy verstöredéket ismerünk:

Mátyást mostan választotta
mind az ország királyságra.
Most ezt adta Isten nekönk,
menyországból oltalomra.

A délszláv Mátyás-énekek a törökellenes küzdelem folklór vetületének részei. Így aktualitásuk a múlt századig megmaradt. Ennek következménye viszont az is, hogy Mátyásnak tulajdonítják a nem vele történt eseményeket is. Több ének szól pl. arról, hogy Mátyás miként szabadítja ki feleségét a török fogságból, valamint arról, hogy a király harmadszori fogságában leli halálát. – Irod. Tolnai Adél: Mátyás királlyal foglalkozó költészetünk forrásai (Bp., 1911); Dávid András: A Mátyás király alakját idéző délszláv epikus énekhagyományról (Hungarológiai Intézet Tud. Közl., 1969).