mázsaszekér

a 13. sz. közepétől általánosan használt, speciális áruszállító → szekér, amely elsősorban a nemzetközi áruforgalomban, az egynemű áruk szállításában játszott szerepet. A mázsaszekér mint mértékegység vámtételi egységként is szerepelt. A középkorban csak a Dunántúlon és az ÉNy-i országrész jobb útjain volt általános. A mázsaszekér legnagyobb fuvaros szekerünk volt. Minthogy fogatolására (→ lófogatolás) legkevesebb 4 ló szolgált, a nehéz mázsaszekérnek → lőcse volt. – Virágkorát Zsigmond király alatt élte, attól kezdve ritkán, majd egyáltalán nem emlegetik az oklevelek. Hogy éppen a 15. sz. közepén tűnt fel, annak természetes oka az a nagy gazdasági, társadalmi átalakulás, amely a 15. sz. második és a 16. sz. első felében mutatkozott és többek között a fuvarozó, szállító, közlekedő eszközöket is átalakította. Ekkor kezdődött a → kocsi szereplése és nagyarányú elterjedése is, valamint a szekér sokféle változatának kialakulása hazánkban és szerepvállalása a szállítás minden ágában. – A mázsaszekér nevét ama gyakorlatból vette, hogy a középkorban szigorú rendje volt annak, hogy nemzetközi forgalomba hozott árukat – az „exportárukat” – az árumegállításra jogosult kereskedelmi központokban, pl. Budán nemcsak megállíthatták, hanem ott hivatalos ellenőrzés mellett megmázsálták, becsomagolták és lepecsételték. Az ilyen árut aztán a határon, a harmincadhelyeken már nem bontották fel, anélkül fizettették meg a vámot, kivéve ha a harmincados kételkedett a pecsét valódiságában. Ez esetben, bizonyos meghatározott összeget: rúdpénzt tett a mázsaszekér rúdjára, amit elvesztett, ha gyanúja alaptalan volt. – Irod. Domanovszky Sándor: Mázsaszekér (Fejérpataky-Emlékkv, Bp., 1917).