menettánc

a lakodalom és egyéb mulatságok vonulási alkalmaihoz kapcsolódik (→ induló). Általában a vidékre jellemző → ugrós tánctípus egyszerűbb változatait táncolják (→ cinege, → dus, → háromugrós, → kanásztánc, → oláhos, → pajtástánc, → tustoló, → verbunk stb.). Közép-Erdélyben a → legényes, a → pontozó menettáncra módosított formáit járják. Egyes vidékeken a menyasszonyi kelengye szállítása alkalmával a párnákat és a dunyhákat a menyecskék szintén menettánccal viszik az utcán. A lakodalomban a hajnali → tyúkverő alkalmával is gyakori a menettánc. Ugyancsak a menettánc típushoz tartozik a D-dunántúli lakodalmi → vőfélytánc és → zászlós tánc. Gyimesen a temetés után, a temetőből visszajövet halotti marsot szoktak húzni. Kalotaszegen a lakodalmi → hérész alkalmával a zenészek verbunkot játszanak. A magyar népzene régi rétegébe tartozó menettáncot kísérő dallamok mellett ma már gyakoriak az újabb indulózenék. Különösen kedvelik a Rákóczi- és a Klapka-indulót. (→ még: lakodalmi táncok, → párnás tánc) – Irod. Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A–B., Bp., 1955–56); Kallós Zoltán–Martin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai (Tánctud. Tanulm., 1969–70, Bp., 1970); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).