mereglye

közepes méretű mezei szénacsomó, amelyet rudak vagy mereglyenyársak segítségével cipelnek. A mereglye a Székelyföldön, az Erdélyi-medence ÉK-i és D-i peremein ismeretes. Az ismeretlen eredetű szót a 16. sz. végén ’szénavilla’ értelemben már feljegyezték. A mereglye szónak jelentésbővülése révén alakult ki ’szénacsomó’ jelentése, s eredetileg az így nevezett nyársformájú eszközzel egyszerre elvihető széna, szalma mennyiségét értették alatta. A mereglyenyárs egyik végén kihegyezett, mintegy 2 m hosszú egyenes karó, közepe táján rövid keresztfával, csappal ellátva, amely a felnyársalt és fej fölött vitt széna-, szalmacsomó lecsúszásának megakadályozására szolgál. A mereglyenyársat Erdély-szerte használták még a 20. sz. első felében is, és házilag készítették. A földön összerakott szénarakásokat mereglyenyársra tűzve cipelték fel a magas kazlak tetejére, ill. a szalmacsomókat a házak, csűrök fedelére. Felhasználták szekerek megrakásakor is. – Irod. Balassa Iván: A Néprajzi Múzeum favillagyűjteménye (Ethn., 1949); Paládi-Kovács Attila: A széna takarása a magyar parasztságnál (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970).

Mereglyenyárs (1946, Ördögkeresztúr, v. Kolozs m.)

Mereglyenyárs (1946, Ördögkeresztúr, v. Kolozs m.)