Molnár István néptánckutató (Kolozsvár, 1908–)

koreográfus, táncművész, Érdemes művész (1954). Pályafutását előadóművészként kezdte. Érdeklődésében és munkásságában az 1940-es évekre a néptánc került előtérbe. Egyike az első mo.-i mozgófilmes néptánc-gyűjtőknek. A magyar nyelvterület számos pontján készítette felvételeit. Összefoglaló kötetében gyűjtéseit mozdulattipológiai rendszerben tette közzé. Részben néptánckutató munkásságához kapcsolódik táncosképző technikai rendszere, az ún. „Molnár-technika”, amely a klasszikus balett képzési rendszerét kívánja helyettesíteni a néptánc-együtteseknél. Mint együttesvezető és táncpedagógus a II. világháborút közvetlenül megelőző évektől jelentős szerepet töltött be a különböző ifjúsági szervezetek kulturális mozgalmaiban. Jelentős amatőr, majd központi hivatásos együttesek művészeti vezetője 1971-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. – Koreográfusi életműve alapján a magyar néptánckutatás egyik úttörőjének tekinthető. Kompozícióiban, amelyek a hazai táncművészet fontos alkotásai, a néptánc formavilágából indul ki, de alkalmilag expresszív elemeket és megoldásokat is tartalmaz. A különböző lírai táncok, szvitek mellett számos koreográfiát alkot a nemzeti műzene partitúráira. Visszatérően foglalkozik a magyar népballadák átköltésével. Számos koreográfiája tanúsítja a nemzeti történelem és az egyetemes sorsproblémák iránti fogékonyságát. – F. m. Magyar tánchagyományok (Bp., 1947).