molnárpogácsa, helyenként molnársovány, molnárbodag

a → lepénykenyér, ill. a hasonló alakú → kenyérlepény és a nagyméretű zsíros pogácsa gyakori elnevezése, főként a K-dunántúli, alföldi és erdélyi nyelvjárásokban. E néven ismerteti a 18. sz. végén Kolozsvári Mátyus István a kedvelt erdélyi lepénykenyeret. A „molnár pogácsázása” a szerződött őrlőmolnároknak az a járandósága volt, hogy a malomvámként összegyűlt, a malom tulajdonosát illető őrleményből nekik meghatározott napi mennyiség járt, amiből önmaguk ellátására pogácsát (közönséges lepénykenyeret) sütöttek. Ezért tartozott a malmok felszereléséhez pl. „pogácsa gyúró fa asztalka”. A tésztát nyílt tűzű főzőpadkán gyorsan megsüthették. A molnárok pogácsázását, vagyis e címen való haszonvételét ÉK-Mo.-on a 17. sz. végén kezdték többfelé tiltani. Nem tudjuk, hogy ilyen járandóság külföldön szokásos volt-e, a finn nyelvben hasonló névalakulásra van példa (myllykyrsä ’lepénykenyér’). – Irod. Takáts Sándor: A magyar malom (Századok, 1907).