mondahősnő

a mondák cselekményének középpontjában álló asszony. Főbb típusok: a hős lelkű, bátor, nagy erejű asszony, aki az ellenséggel szemben férje segítségére siet. A férfiak távollétében az asszonyok erejükkel vagy csellel legyőzik, elkergetik az ellenséget: szurokkal öntik le a törököket; a tatárokat vadméhekkel ijesztik és kergetik el; káposztáshordóba csalogatják és megfullasztják az ellenséget stb. A bátor lelkű nő férfiruhában harcol (pl. 1848-ban Mária főhadnagy). A mondahősnő szerepe gyakran negatív. Az áruló nő miatt a csatát elvesztik. A Rákóczi mondakörben (→ kuruc mondák) az É-mo.-i változatokban a hőst leánya árulja el, azért tudják elfogni. Betyárok szeretőire ugyancsak gyakran ruházzák a mondahősnő szerepét. A hős elrejtett erejéről (három szál aranyhaja) csak szeretője tud, aki elárulja vagy megfosztja erejétől (Sámson és Delila motívum). Nők jósolják meg a háborút vagy más katasztrófát (öregasszony, cigányasszony). E típusok szórványosan az egész népterületen elterjedtek, az ókori népeknél és az európai folklórban egyaránt ismeretesek. A férfiruhában harcoló mondahősnő típusa különösen a Balkánon terjedt el. (→ még: mondahős, → nagy erejű hős)