K
(FOLYTATÁS)
- kálvária
- kályha
- kályhacsempe
- kályhafiók
- kályhagomb
- kályhaszem
- kamarai telepítés
- kamin kémény
- kampó, kampósbot
- kampósfa
- kampós tánc
- kamra
- kan
- kánai menyegző, Jézus tustja, Kána(h)án menyegző
- kanalasgém (lat. Platalea leucorodia)
- kanáltartó, kanalas
- kanapé
- kanász
- kanászbalta, kondásbalta
- kanászduda
- kanászkürt
- kanásznóta, kondásnóta
- kanászostor
- kanásztánc, kanászos, kondástánc
- kanásztülök
- kanca
- kancatej
- kancatejfürdő
- kancsó, orros, mihók
- kancsuka
- kandalló
- kandi
- Kandra Kabos (Jakab) (Felsőbánya, 1843–Eger, 1905)
- kanizsai vásárosszekér (magyarkanizsai)
- kankó
- kannapolc
- kanosítás
- kanta
- kántálás
- kantár
- kantárfa
- kantaszekér
- Kántor Mihály (Tiszakarád, 1885–Cigánd, 1968)
- kántorböjt
- kántorkocsma, kántoros kocsma
- kántornap
- kantus
- kapa
- kapaalja
- kapagyártó központ
- kapálóeke
- kaparás, (hajóvontató) bandagazda, kráncmajszter
- kaparék
- kaparóháló, gerebleháló, vonogató háló
- kapás
- kapáscéh
- kapás szőlő, kapaalja (lat. fossor)
- kapatisztító
- kapca
- kapcafőzés
- kapcakötő
- kapcás
- kapitány
- kápli
- kapocs
- Kapoli Antal, idősebb és ifjabb (Gyalán, 1867–Somogyhárságy, 1957, Gyalán, 1895–1971)
- kápolna
- Kaposi Edit (Bp., 1923–)
- káposzta (lat. Brassica)
- kapózás, kapókövezés
- kappan
- kápsa
- kaptár
- kaptárprés
- kapu
- kapuadó
- kapufaragó
- kapufélfa
- kapus játék
- kapuvári bútor
- kapuvári szőttes
- kapuvári verbunk
- kapuvári viselet
- kar, karzat, kórus
- karácsony
- karácsonyfa
- karácsonyi abrosz
- karácsonyi ajándék, angyalfia
- karácsonyi asztal
- karácsonyi köszöntés
- karácsonyi morzsa
- karácsonyi népének, karácsonyi ének
- karácsonyi szalma
- karácsonyi tánc
- karácsonyi tuskó, karácsonyi tőke
- karácsonyi ünnepkör
- karácsonyi vacsora
- karácsony szombatja
- karácsony zabja
- karádi viselet
- karakterizálás
- karám, akolkarám, korlát, kosár
- karámgazda, (favágó) bandagazda, vezér
- Karancsalja
- Karancs vidéki viselet
- karcagi bútor
- karcolt díszítés
- karcsai templom
- karcsai viselet
- Kardos László (Tótkeresztúr, 1918–)
- kardozás
- kardtánc
- karéj, karé
- karfa
- karikagyűrű
- karikapárta
- karikás, karikásostor
- karikás cérnaháló
- karikás dobóháló, dobóháló, pendelháló, pintőháló, pöndörháló, vetőháló
- karikatúra <olasz caricare ’felnagyítani, túlozni’ szóból>
- karikázás
- karikázó, karikatánc, karikázás, kerekecskézés
- karingózás
- karjaruha
- karkesztyű, karmantyú
- karkötő
- kárlátó
- kármentő
- karóba húzás, felnyársalás
- karócsapda
- káromkodás
- karópénz, cövekpénz
- karoskosár
- karosszék
- karózás
- Kárpátalja, Kárpátukrajna, Kárpátontúli-terület
- kárpátukrán
- karperec
- karra való kendő
- Karsai Ferenc Géza, 1933-ig Kurzweil (Sopron, 1905–)
- kárt
- kartográfiai módszer
- kártolás
- kártolómalom
- kártyás bunda
- kártyavetés
- karzat
- kas
- kása
- kásaétel
- kásakavaró
- kásapénz
- kásatánc
- kaska
- kaskétli
- kaskötés
- kasolya
- kasornya
- kasosszekér
- kasza
- kaszaforduló
- kaszagyártás, kaszakészítés, kaszakovácsolás
- kaszaj
- kaszakalapálás
- kaszakő, fén, fenkő
- kaszárnyanóta
- kaszás
- kaszasarló
- Kaszáscsillag
- kaszás rét
- kaszli, kaszten
- kaszlikendő
- kaszoj
- Kászon
- kasztrab
- kasztrálás
- kászu
- kászutúró
- Katalin-gally
- Katalin-nap
- katalógus
- katartikus rítusok <gör. ’tiszta’ szóból>
- katarzis <gör. katharszisz ’megtisztítás, megtisztulás’>
- kataszter, katalógus
- kataszteri térkép
- katekizmusi ének
- katikönyöke
- katka
- katlan, üstház
- katona
- Katona Imre (Csongrád, 1921–)
- Katona Lajos (Vác, 1862–Bp., 1910)
- katonabál
- katonaballada
- katonadal, katonanóta
- katonakeserves, katonakesergő
- katonakoma
- katonakönyv
- katonaláda
- katonanóta
- katonasirató
- katonatartás
- katonaváros
- katrinca
- kávás tapogató
- kazal
- kazalmetsző
- kazári viselet
- kazárok
- kazettás mennyezet
- Kazinczy Gábor (Berettő, 1818–Bánfalva, 1864)
- kazup
- kebél, bikla
- kec
- kece, koca, bóné
- kecele
- kecsegeháló
- kecsegehorog, dugós horog, parás horog
- kecske (lat. Capra)
- kecskealakoskodás
- kecskeduda
- kecskeköröm
- kecskelábas ágy, kecskebak, kecskés
- kecskeméti viselet
- Kecskemét népe
- Kecskés Péter (Gyöngyös, 1942–)
- kecskeszék
- kecsketánc
- kecskézés, bakozás, csigézés, csügézés, csülközés, gedázás
- kedd asszonya
- kefekötő
- kefetartó
- kegyetlen anya
- kegykép
- keh
- kékbeli
- kékfestő, föstő
- kék ing, kék gatya
- kékmutatás
- Kékszakáll
- Kelemen Lajos (Marosvásárhely, 1877–Kolozsvár, 1963)
- Kelemen Pál (Bp., 1894–)
- kelemencek, klementinusok, német nyelvhasználatban klementinerek, szerb-horvát nyelven klimenti:
- Kelemenke ködmönkéje, kisködmön
- kelence, körméhes, méhkert
- kelengye
- kelés
- kelesztés
- kelesztőedény, szakajtó, vájolókosár
- Keleti Károly (Pozsony, 1833–Bp., 1892)
- keleti háztípus, erdélyi háztípus, székely ház
- keletlen
- kelevéz
- kemence
- kemencezab
- kéméndi viselet
- Kemenesalja
- Kemeneshát
- kémény
- kéményalja
- keménycserép
- kéményseprő
- kéményseprőtánc
- kender (lat. Cannabis sativa)
- kenderáztatás
- kendercsapás
- kenderdörzsölés
- kenderhám
- kendermagcséplés
- kendermorzsoló henger
- kendermunka
- kendernyövés
- kenderpuhítás
- kendertisztítás
- kendertörés
- kendertörő
- kendő
- kendőfa, kendőtartó, kendőruha-tartó
- kendőlakás
- kendős tánc, keszkenős tánc
- kendőváltás
- kenéz
- kengyel
- kengyeles bundamelles
- kengyeles ruha
- kengyelfutó
- kenőasszony
- kenyér
- kenyeres gazda
- kenyeresláda
- kenyerestalyiga, eleségestalyiga
- kenyérfa
- kenyérjegy
- kenyérkosár
- kenyérlepény
- Kenyérmező
- kenyér panasza, a
- kenyérsütő nő, kenyérsütögető
- kenyértartó
- kép
- kepebál
- kepésgazda
- képmutogató ének
- képviselőtestület
- kerámia
- kerámiajegy
- Kerecsényi Edit; H. Kerecsényi (Nagykanizsa, 1927–)
- kéregdíszítés
- kéregedény
- kéregfőkötő
- kerék, szekérkerék
- kerékabroncs
- kerékagy
- kerékalja
- kerek aljú ködmön
- kerekbunda
- kerekecskézés
- kerekesjászol
- kerekeskunyhó, bódé, kaliba
- kerekesláda
- kerékfal
- kerek gallérú szűr
- kerékgyártó, bognár, kerekes
- kerekítés
- kerekjászol
- kerekköpenyeg
- kerekkötő
- kerékkötő lánc
- kerekszék
- kerekszoknya
- kerenta
- Kerényi György (Csorna, 1902–)
- kereplő
- kereplye
- kereskedői jegy
- keresőhalászat
- kereszt
- keresztanya, keresztapa
- keresztcsűrös falu
- kereszteletlen gyerek
- keresztelő
- keresztelő Szent János napja
- kereszténypénz
- keresztes
- keresztesmellény
- Keresztesmező
- keresztező
- keresztfa, karfa
- keresztgyermek
- keresztház
- keresztnévadás
- keresztöltés
- keresztpróba
- keresztszárnyas ház
- keresztszem
- keresztszínes ház
- keresztszülő
- kereszttestvér
- keresztút
- keresztvetés
- keretespalóka
- keretmese
- kergeség
- kergető játék
- kergető körjáték
- keringő
- kerítés
- kerített ház
- kerítőhalászat
- kerítőháló
- kérkedő
- kérő
- kerpa
- kert
- kertes település
- Kertész Manó (Orosztony, 1881–Bp., 1942)
- kertészfalu
- kertmunkás
- kertszőlő, szőlőskert
- kerülés
- kerület (lat. districtus)
- kerülő
- kerülőeke
- kés
- keserves, keserves ének, kesergő
- késes
- késett kegyelem
- késjáték
- keszkenő
- keszkenős tánc
- keszőce
- készség
- kétbeltelkes rendszer
- kétfülű kosár
- Két gerlice
- Két kápolnavirág
- két karácsony köze
- kétkézrúd
- kétközháló, gyalogháló, húzóháló
- kétlakiság
- kétlépéses csárdás
- kétnyomásos rendszer
- kétoldali leszármazás
- kétosztályú rendszer
- kétosztatú ház
- két rab testvér
- kétsejtű ház
- kétszárnyú ajtó
- kétszeres (lat. Triticum mixtum)
- kétszer se mondatta magának
- kétszer született szent, a
- kéttáblás ajtó
- ketten hordó rúd
- kettős
- kettős fazék
- kettős furulya
- kettős királyság
- kettős névadás
- kettős szerkezet
- kettős udvar
- Két víz köze
- ketyegő fene, a, pityegő fene
- kéve
- kévedobás
- kévekötő bot
- kéverakás
- keverék
- kéveverő fa
- kézbevaló kendő, keszkenő
- kézből legeltetés
- kezdő formula
- kezdőrím
- kézelő
- kezes
- kézfogás
- kézfogó
- kézimalom
- kézi munka
- kéziorsó
- kéziratos énekeskönyv, kódex
- kéziratos énekköltészet
- kézjegy
- kézművesdal
- khász város
- Khin Antal (Vajka, 1884–Bp., 1973)
- kiáltozás
- kibecslés, kibecsültetés
- kicégérezés
- kicsapás
- kidobolás
- kiéneklő
- kifogó ruha
- kifogott szerető
- kifordított ruha
- kifőtt tészta
- kifutós
- kígyó
- kígyókirály kincse, a
- kígyókő
- kígyótánc
- kígyóvőlegény, Amor és Psyché
- kihagyás
- kikérés
- kikímélés, kikímél
- kikolompolás
- kikopogó, ipi-apacsos bújócska
- kikötős horog
- kiközösítés
- kila
- Kilenc
- kilenced (lat. nonae)
- kilim
- kimenőpénz
- kimuzsikálás, kitáncoltatás
- kincs
- Kincseő szekeri
- kinetográfia
- kinézer
- kinézés
- Kinizsi Pál (?–1494)
- kiolvasó, kiszámoló
- Király Ernő (Szabadka, 1919–)
- Király György (Ómoravica, 1887–Bp., 1922)
- Király Zsiga (19. sz. első fele)
- Királyfia Kis Miklós, Király Kis Miklós, Kis Miklós
- Királyföld (Königboden)
- királyi adó
- király jegye
- királymondák
- kirekesztés
- Kisalföld
- kisasszony
- Kisasszony napja
- Kisbán Eszter (Pécs, 1936–)
- kisbéres, félbéres
- kisbíró
- kisbunda
- Kis-Csallóköz
- kiscsuha
- kiscsuhé
- kisebbik uram
- kisebb királyi haszonvételek (lat. jura regalia, jura vagy beneficia dominalia)
- kisefa, keresztes
- kisemmizés
- kísérő
- kísértet
- kísértetek vonulása
- Kisfaludy Társaság
- kisgömböc, a
- kishajó
- kisharang
- kishaszonbérlő
- kishold
- kisipar
- kisírásos
- Kis Jankó Bori, Gáspár Mártonné Molnár Borbála (Mezőkövesd, 1876–Mezőkövesd, 1954)
- Kis Júlia
- Kis kacsa fürdik
- kiskakas gyémánt félkrajcárja, a
- kiskapu
- kiskarácsony
- kiskarszék
- kiskirályné
- kiskocsis
- kisködmön
- kisközség
- kiskun legényes
- Kiskunság
- kiskunsági pásztorkodás
- kiskutya
- kiskutya és a szamár, a
- kiskutya neve, a, Félsz
- kislegátus
- kislepedő
- kismalac (kiskanász) és a farkas, a
- Kis Miklós
- kisnemes
- Kisnógrád
- Kis-pillants, kis-pillants
- Kiss Áron (Porcsalma, 1845–Bp., 1908)
- Kiss Bálint (Vésztő, 1772–Szentes, 1853)
- Kiss Géza (Kákics, 1891–Pécs, 1947)
- Kiss Lajos néprajzkutató (Hódmezővásárhely, 1881–Bp., 1965)
- Kiss Lajos népzenekutató (Zombor, 1900–)
- Kiss Mária (Zombor, 1935–)
- Kiss Mihály (Torda, 1809–Árkos, 1889)
- kissapka
- kissuba
- kisszék
- kisszéktánc, fejősszéktánc, gyalogszéktánc
- kisszűr
- kisterenyei bútor
- kisút
- kiszámoló
- kiszehajtás
- kiszi
- kitagadás
- kitámasztó
- kitáncoltatás
- kitiltás
- kitli, kitlin
- kitoló kása
- kitrákotty-mese
- kitudás
- kiutasítás
- kivándorlás
- kivándorlódal, kivándorlóének
- kívánságversek
- kiverés
- kivetkőzés
- kivik
- kivirágoztatott ág
- K. Kovács László, Keszi-Kovács, Kovács (Polgár, 1908–)
- K. Kovács Péter (Polgár, 1912–)
- klarinét, klanét
- klasszicista jelleg (a népi építkezésben)
- klementinusok
- kliens
- klimax <gör.>
- klöpli
- klumpa
- Knézy Judit, Kovács Józsefné (Baja, 1940–)
- kobak
- kóborló kovász
- koboz, kobza
- kóc
- koca
- koccintó
- kockaöltés, Holbein-technika
- kocs, koccsa
- kocsi
- kocsigyártó, bognár
- kocsikala, kocsikalázás, kocsikarázás
- kocsikas
- kocsikázás
- kocsi-kocsi, komámasszony
- kocsiláda, szekérláda, ülésláda
- kocsilámpa
- kocsirakó, kocsihányó
- kocsiravaló suba
- kocsis
- Kocsisné Szirmai Fóris Mária (Tiszabökény, 1899–)
- kocsiszekér
- kocsma
- kocsma- és csárdafelirat
- kocsmálás
- kocsmáros
- kocsolás
- kocsorba
- Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882–Bp., 1967)
- kódex
- Kodolányi János, ifj. (Bp., 1922–)
- kofa
- kofadal
- kohézió
- kókányozás
- kókonya
- kolbász
- kolbászeső, a
- koldus
- koldusbíró, kuduzsbíró
- koldusének, koldusdal
- kolduslant
- koledálás
- kolera
- kolesz
- kollektív reprezentációk
- kollízió <lat. ’összeütközés’>
- kolomejka, kolomyjka
- kolomp
- kolompér
- kolompkészítő
- kolomposhorog
- kolonc, kölönc
- kolostormunka, zárdamunka, ereklyetartó kép
- kolozsvári bíró, a
- Kolozsvári Folklór Intézet
- kolozsvári szekér
- Kolumbán Lajos (Olasztelek, 1875–Bp., 1958)
- Kolumbán Samu (Olasztelek, 1861–Bp., 1908)
- kólya
- koma
- komacsésze, komakosár, komaszilke, komatál, komavéke
- komakendő, pamodás ruha
- komárnyik
- komáromi bútor, komáromi láda
- komáromi szép lány
- Komáromy Andor (Péterfalva, 1861–Bp., 1931)
- komaság
- komaszilke, komacsésze
- komatálküldés
- kombináció, típuskombináció
- komher (háló)
- komikum <gör.–lat. ’vígjátéki’>
- komlórózsa
- komlóskorpa
- kommenció <lat. conventio ’megegyezés, egyezség’>
- kommendálóasszony
- kommunikáció
- komód
- komondor
- komor bika, komor ló
- Komoróczy Miklós (Borsodtapolcsány, 1863–Bp., 1926)
- komót
- komp
- kompánia
- kompona
- Konc király és Cibere vajda
- koncszülő
- konda
- kondásbalta
- kondásduda
- kondásnóta
- kondástánc
- konfiguráció
- konfirmáció <lat. ’megerősítés’>
- konfliktus <lat. ’összeütközés’>
- konflis
- kongózás
- kongregáció <lat. ’egyesület’>
- konkoly
- Konsza Samu (Nagybacon, 1887–Sepsiszentgyörgy, 1971)
- konszangvinikus rokonság
- kontamináció
- kontaminált dal
- kontrafaktum
- kontraktualista
- kontraktualista föld, kontraktualista hely
- kontraszt
- kontratánc, contredanse, contretánc
- kontúrozás
- konty
- kontycsavargató
- kontyfa
- kontyfőkötő
- kontykarika
- kontyolás
- kontyoló abrosz
- kontyos kunyhó
- kontypárta
- kontyruha
- kontytű
- kontyvánkos
- kontyvas
- konvencionális kifejezés
- konvergencia <lat. ’összetartás, összehajlás’>
- konzerválás
- konyha
- konyhaberendezés
- konyhai sütőkemence
- konyhamalac
- konyhaszekrény
- konyhatánc
- Kónyi János (18. sz. második fele)
- kónyi verbunk
- kooperáció, egyszerű
- kopaszállás
- kópis
- kopja
- kopjafa
- koplaló
- kopolya
- koponya
- koporsó
- koporsófedő ruha
- koppantó
- korbács, kancsuka
- korbácsolás
- korc
- korcoló fatű
- korcsolya
- korcsoport
- korcsos
- kordé, kolesz
- kordérakó, kocsirakó, kocsihányó, kordéhányó
- kordésgazda, ritkábban gödörgazda
- kordésgyerek, lóvezető
- kordéskocsis
- korhelyhétfő
- Kóris Kálmán Miskolc, 1878–Bp., 1967)
- korlát
- kormoskép
- kóró és a kismadár, a
- kóróhegedű
- korombíró
- Korompay Bertalan, 1941-ig Krompecher (Bp., 1908–)
- korosztály
- korozsma
- korreláció, kulturális
- korsó
- korsókas
- korsókendő, korsókötél
- korsós
- kor szerinti munkamegosztás
- kortesdal, kortesnóta <spanyol: cortes ’törvényhozó testület’>
- kórus
- kos
- Kós Károly (Temesvár, 1883–Kolozsvár, 1977)
- Kós Károly, ifj. (Sztána, 1919–)
- Kósa László (Cegléd, 1942–)
- kosár
- kosarazás
- kosárfonás
- kosárpénz
- kosárszék, kosárülőke
- kosolya
- Kossits József (Bagonya, 1788–Felsőszölnök, 1867)
- Kossuth-dalok
- Kossuth-kalap
- Kossuth Lajos (1802–1894)
- Kossuth-nóta
- kóst
- kostökzacskó
- koszorú
- Koszorú csillag
- koszorúpárta
- koszorúslány
- koszorúslegény
- koszorús szűr
- kosztos horog
- kóta, kotta
- kótis, kenderkótis
- Kotlóstyúk, Kotlós
- kotróca
- kotu
- kótyázás
- kotyolás
- kova
- Kovách Aladár (Nyitra, 1860–Szekszárd, 1930)
- kovács
- Kovács Ágnes (Kolozsvár, 1919–)
- Kovács Dénes (Tótszentpál, 1920–Csíkszereda, 1977)
- Kovács János (Szeged, 1852–Szeged, 1918)
- kovácsműhely
- kovácsok kovácsa
- kovácsolómalom, kalapácsmalom
- kovácstánc
- kovász
- kovászfa
- kovászmag
- kozmogónia <gör. ’a világ keletkezése’>
- kozsok
- kőborjú
- köböl
- köce
- köcölle
- köcsög
- köcsögálló
- köcsögduda
- köd előttem, köd utánam
- ködmön
- kőfaragás
- kőfaragó
- kőfaragójegy
- kőkecske, kőborjú
- köldökzsinór
- köles (lat. Panicum miliaceum)
- kölönc
- kölyű
- kölyűs kendertörő
- Kőmorzsoló
- kőműves
- Kőműves Kelemenné
- Köncölszekér
- Könczei Ádám (Küküllővár, 1928–)
- köntös
- könyöklő
- könyörgés
- könyvbutella
- köpenyeg, kerekköpönyeg, magyar köpönyeg
- köpenyeg szűr
- köpés
- köpködő
- köpű, bodon, bödön
- köpülés
- köpülő
- kör alaprajzú épület
- körbeállás
- körbec
- körberóta
- körcsárdás
- körfalu
- körhaj
- körjáték
- körjegyzőség
- körmagyar
- körméhes
- körmenet
- körméta
- környezet
- köröm
- körömfa
- körömrúgó
- kőrösi kocsi, monori kocsi
- Körösköz
- körösztvessző
- Köröszug
- körtáncok
- körte (lat. Pyrus)
- Körtéfa
- kört kerítés, kört fogás
- körülégetés
- körüljárás
- körülkas
- körülszántás
- körülszórás
- körverbunk
- kösöntyű
- kösönyős fersing
- Kössem vagy oldjam?
- köszméte
- köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál
- köszöntő
- kötél
- kötélalja
- köteles jobbágy
- kötelesponyva
- köteles rész
- kötélgyártó, köteles, kötélverő
- kötélteregető
- kötény, kötő, előruha
- kötés
- kötő
- kötőfa
- kötőfék
- kötőkosár
- kötöző
- kötözőbot
- kötözött aljú bunda
- kötröc
- kővágó
- Kővár-vidék
- Kőváry László (Torda, 1819–Kolozsvár, 1907)
- kövércsütörtök
- kövér föld
- köves gyűrű
- kövesztés, abálás
- követasszony
- követküldés
- kővé válás
- köz
- közbíró
- közbirtok
- közbirtokosság
- középen hajtós szélmalom
- középkori falupusztásodás
- középkötés
- középlészás vejsze
- középmagyar háztípus, alföldi háztípus
- közhavas
- közhely
- közigazgatási jel, adminisztratív jegy, falujegy, területi jel
- közköltészet
- közlegelő
- Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből
- közlés
- közmondás
- közmondásszerű szólás
- közmunka
- közönség
- közös erdő
- közösség
- közösségi jelleg
- közösségi költészet
- közösségtanulmány
- közpitvar
- község
- községi erdő
- községi kút
- községi pásztor
- közszerzemény
- közvélemény-büntetés
- krampácsoló
- kráncmajszter
- kránic
- krassovánok
- Krasznaköz
- Kresz Mária (Berlin, 1919–)
- Kresznerics Ferenc (Ivánc, 1766–Ság, 1832)
- kristálymetszés
- Kristóf
- Krisztus
- Krisztus és a fák
- Krisztus és a madarak
- Krisztus és Szent Péter éjszakai szálláson
- Krisztus Urunk asztala
- Kriza Ildikó (Bp., 1939–)
- Kriza János (Nagyajta, 1811–Kolozsvár, 1875)
- krónikás ének
- krumpli
- krumplibúcsú
- Krupa András (Csanádalberti, 1934–)
- kubikos, kubikus, kubis <a német Kubikmeter ’köbméter’ szó első tagjából>
- kubikosbanda, kubikoscsapat, kubikoscsoport, kubikosparti
- kubikosdal, kubikosnóta, kubisnóta
- kubisnóta
- kucsma
- kucsmázás
- kuferces
- kuglóf
- kuglófsütő
- kukacbál
- kukás
- kukásdal
- kukázás
- kukerca
- kukojsza
- kukorica (lat. Zea mais), málé, tengeri, törökbúza
- kukoricacső hurok
- kukoricadaráló barát
- kukoricafosztás, tengerihántás
- kukoricahegedű, cirokhegedű
- kukoricalepény
- kukoris
- kukózás
- kukucska
- kula
- kulacs
- kulacsos puhatolódzó
- kulák
- kulcsforgatás
- kulimász
- kullogó
- kultúra <lat. ’művelés’>
- kulturális adaptáció
- kulturális antropológia
- kulturális biológia
- kulturális ciklus
- kulturális dinamika
- kulturális evolúció
- kulturális forma
- kulturális fúzió
- kulturális hanyatlás
- kulturális korreláció
- kulturális minták
- kulturális örökség
- kulturális pszichológia
- kulturális relativizmus
- kulturális szűrő
- kulturális típusok
- kulturális vonás
- kultúrarea
- kultúra rétegei
- kultúra struktúrája
- kultúra változása
- kultúrelem
- kultúrhérosz
- kultúrkomplexus
- kultúrkontaktus
- kultúrkör
- kultúrtörténeti iskola
- kultúrtörténeti módszer
- kultusz <lat. ’művelés’>
- kumet, komót, német szerszám
- kumisz
- kun cifraszűr
- kunhalom
- kun kalap
- kunkapitány
- kunkép
- kunkötés
- Kun László szekere
- kun legényes, kiskun legényes
- kunok
- Kunos Ignác (Hajdúsámson, 1860–Bp., 1945)
- kunsági hímzés, kun hímzés
- kunsági szekér
- kun süveg
- kun szék
- kun verbunk
- kunyhótársaság
- kupa
- kupáncs, csontkupáncs, boglár
- kupás
- kupásszék
- kupec
- kurafi
- kurátor
- kurcina
- Kurcsi Minya (Magyaró, 1897–Magyaró, 1971)
- kúria
- kuriális hatás (a népi építészetben)
- kuriális jobbágy
- kuriális község, nemesi község
- kurialista
- kuriális telek
- kuripintyó
- kurta gulyás
- kurtakocsma
- „kurtamészárszék-árulás”
- kuruc énekek, kuruc dalok, kuruc nóták
- kuruc mondák
- Kurucz Albert (Konyár, 1925–)
- kuruglya
- kuruzsló
- kurva
- kuszakece
- kút
- Kutasfölde
- kútásó
- kutrica
- kúttisztítás
- kutya
- kutyaduda
- kutya és a farkas, a
- kutya és a nyúl, a
- kutyagerinc, koszorú
- kutyaháló
- kutya-macska barátság
- kuttyogató
- kuvasz
- kuvik
- Küküllő mente
- küldött farkas
- küllő, kivik, fentő
- Küllős Imola (Klagenfurt, 1945–)
- külső fűtésű szobai kemence
- külső legelő
- külső munka
- Külső-Somogy
- külső tanács (lat. electa jurata communitas, ’választott hites közösség’, nagyobb tanács)
- külső telek, külsőség (lat. fundus extravillanus)
- kültelek
- külterjes állattenyésztés, extenzív állattenyésztés, szilaj pásztorkodás
- külterjes gazdálkodás, extenzív gazdálkodás
- külterület, kültelek, kültér
- külü
- Küncőszekér
- Künn a bárány, benn a farkas
- kürt
- kürtő
- kürtőskalács
- küszküllőjárom
- küszküllőszekér
- kvártélyadó asszony
- kvintváltás
- Kyffhäuser-mondatípus