kebél, bikla

1. K-ormánsági, házi lenvászonból készült fehér szoknya. Az Ormánság nyugati és északi részén biklának hívták. Ez derékban ráncolt, fél lábszárig érő bő → pendely, mely a fiataloknál szádaszerű könnyű anyagból, a korosabbaknál gyolcsból, a gyászolóknál sáfránnyal sárgított lenből készült. Baranyában kebél vagy kis kebél a pendely neve, ugyanitt a Bőközben a bokáig érő fehér felsőszoknyát hívták nagy kebélnek. A szlavóniai Kórogyon az egybevarrott hosszú fehér vászoning neve kebél. – Irod. Garay Ákos: Szlavóniai régi magyar faluk (Népr. Ért., 1911); Kiss Géza: Az ormánysági népviselet (Ethn., 1931); Gönyey Sándor: Az ősi népviselet maradványai Somogyban (Magyar Iparművészet-Muskátli, 1937); Gáborján Alice: Adatok a szűr kialakulásához (Ethn., 1970). – 2. A szoknya aljára belül felvarrt másfél arasznyi, rendszerint piros szövetcsík, melyből a szoknya egykori elöl való feltűzésére következtethetünk (karádi viselet, → kalotaszegi viselet). E viseleti módra adatokat találunk a magyar nyelvterület több pontjáról, így a Drávaszögből, Szlavóniából, Mezőkövesdről, Sárközből stb. A szoknya ilyen nevű szegélyezésének régi voltára utal a Nádasdi család 1549. évi számadásának egyik adata: „Azzonyom zokmyaya kebelere premezni egh senghpurpureus.” – Irod. Kós Károly: A kalotaszegi muszuj (Műveltség és Hagyomány, 1964).

Kebél (Ormánság, Baranya m.)

Kebél (Ormánság, Baranya m.)