kenyérjegy

TARTALOM

kenyérlepény

kenyérkosár

a megkezdett → kenyér tárolóhelye. Használata az alföldi parasztháztartásokban rendszeres, századunk elején a K-Dunántúlon és az Északi-Középhegység irányában terjedt, másutt csak szórványosan fordul elő. A kenyérkosár régebbi formája lapos fenekű, egyenes oldalú, kerek gyékény-, szalma-, ritkábban vesszőkosár, amelynek esetleg teteje is van. Ennek helye a hagyományos berendezésű szobában a sarokpad középső sarkában volt. Ezt az egyszerűbb formát vesszőből font, szintén kerek, de lábon álló, fedeles kenyérkosár váltotta fel, amely a sarokpad végénél állt. Ahol kenyérkosár nem használatos, a megszegett kenyeret az étkezésre szolgáló → asztal mély fiókjában (Dunántúl, Sajó–Bodrog vidéke), ill. ruhával betakarva állandóan a szobabeli asztalon (Ipoly–Zagyva, ill. Bodrog–Felső-Tisza vidéke) tartották.