kés

1. vágóeszköz (→ késes) – 2. tizedszedési körzet, kerület megnevezésére szolgáló kifejezés. A 14. sz. óta ismert, de a tükörfordításként használatos cutellus előfordulására már a 13. sz.-ból van adat. A kés kifejezés beszédes emléke annak, hogy az adószedők rovásfákkal rótták ki a községek adókötelezettségeit, s azoknak a helyeknek az összességét jelölte, amelyeket egy késsel róttak, amelyek egy adószedő ténykedési köréhez tartoztak. A kések mint tizedszedési körzetek az egykori gazdasági, közlekedési régiók többé-kevésbé szerves határaihoz igazodtak. Ismeretük, elemzésük a népi kultúra regionális tagolódásának történeti feltárásához hasznos támpontokat adhat.

Késformák: 1. Kés fekete szarunyéllel, bevert sárgaréz cifrával (Nagyenyed, v. Alsó-Fehér m.), 2. ólommal borított, csillagos nyelű kés (Ercsi, Fejér m.), 3. „csillagos bicska” vagy „pároskés” (Hortobágy)

Halbicskák (Szeged)