ketyegő fene, a, pityegő fene

a rátótiakra, csíki székelyekre, bőrvelyiekre, magyaregregyiekre stb. ráfogott tréfás történet, → falucsúfoló. A falu határában egy úr elveszti zsebóráját. Két arra járó falusi, akik órát még soha sem láttak, veszedelmes lénynek, ketyegő fenének gondolják s botokkal összetörik (fene; AaTh 1319A*; BN 1344* mt). A Dunántúlról, Szatmárból és Erdélyből ismert. Nagy múltja ellenére jellegzetesen „moden” falucsúfoló mese, mely mellé idő elteltével mind több hasonló jellegű csatlakozott maradi falvakról, melyek nem ismerték a vonatot, a telegráfot, a telefont, az autót, a mosógépet stb. E rátótiádának finn, észt, litván, román, görög és flamand változatai ismeretesek. (→ még: fene)Irod. Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: A rátótiádák típusmutatója (MNKF, 3., Bp., 1966).