kézjegy

az akarat kifejezésére szolgáló jogi jel. – 1. Az írni nem tudó személyeknél a névnek saját kézzel való leírását helyettesíti; művelődéstörténeti szempontból a kézjegy az átmenetet képviseli az aláíráshoz. Ma rendszerint kereszt, régebben állati és növényi figurák (pl. az osztjákoknál) vagy különböző vonalábrák, esetleg a → tulajdonjegy alkották a kézjegyet. Erdélyben az okmányokra gyakran nyomtak keresztet tintás ujjal; ezt az okmánynak kézjeggyel való megerősítéseként fogták fel. – 2. Írni tudó személyeknél az aláírás egyszerűsített (signetum, signet, signa, szignálás) vagy stilizált (pl. a közjegyzőknél) formáját nevezték kézjegynek. A kézjegy az aláírásra előkészített fogalmazványoknál a személyi felelősség vállalásának a bizonyítékát is jelenti. (→ még: személyiségjegy) – Irod. Kozma, L.: Das Signetbuch (Gyoma, 1925); Sándor István: Osztják „kézjelek” Jankó János naplójában (Index Ethn., 1956); Meldau, R.: Zeichen, Warenzeichen, Marken (Berlin–Zürich, 1967).