kiközösítés

a népi büntető → szankciók egyik legsúlyosabb formája. Kapcsolatot megvonó közösségi fellépésben nyilvánul meg az adott társadalom valamely → normája ellen súlyosan vétő egyénnel szemben. Egyidejűleg alkalmazhatja a falu egy, több vagy valamennyi csoportja. (Pl. a férfiak közös ivás alkalmával nem hívják asztalukhoz kiközösített társukat, vagy a megesett lánnyal korábbi barátnői nem állnak szóba.) A kiközösítés többnyire időszakos. Egyházi vonatkozású szokásai elvétve még e század elején is éltek. (Pl. a megesett lány a templomban csak hátul állhatott meg.) (→ eklézsiakövetés) – Irod. Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944).