Király György (Ómoravica, 1887–Bp., 1922)

irodalomtörténész, műfordító. A bp.-i egy.-en tanári oklevelet szerzett. A Tanácsköztársaság idején egy.-i tanár volt, annak megdöntése után fegyelmi ítélettel megfosztották katedrájától. A magyar filológiai pozitivizmus kiváló egyénisége. Forráskutató munkát végzett a régi magyar irodalomba beszivárgott antik mondákkal kapcsolatosan. Főleg a régi magyar irodalommal foglalkozott, beleértve annak folklorisztikai vonatkozásait is. A hun-magyar mondakörre vonatkozó kritikai megállapításai nagy tudományos vitát keltettek. Úttörő munkát végzett a régi magyar irodalom publikálása terén. – F. m. A kuruc balladák hitelességének kérdései (Bpesti Szle, 1915); Világbíró Sándor mondája régi irodalmunkban (Bp., 1918); Heltai Gáspár: Egy nemes emberről és az ördögről való história ... (Gyoma, 1920); A Cyrus monda széphistóriáinkban (Bp., 1921); A magyar ősköltészet (Bp., 1921). – Irod. Turóczi-Trostler József: K. Gy. emléke (Bp., 1922); A „Nyugat” K. Gy.-különszáma (1922. máj. 16.); Bóka László: K. Gy. emlékezete (Bp., 1963).