kisbíró

a város vagy község (falu) alkalmazottja, régen a faluközösség szolgálatra kötelezettje, aki közvetlenül a → bíró felügyelete alatt végezte feladatait. Ezek rendszerint a következők voltak: a hivatali helyiségek tisztán tartása, fűtése, a kézbesítés, a hirdetés (dobolás, felolvasás stb.), az új rendelkezések ismertetése, egyes helyeken az éjszakai őrzés is. Bevonták a népszámlálási és választási jegyzékek előkészítésébe, a háború idején az élelmiszerjegyek szétosztásába stb. Köteles volt a hivatali titkot megőrizni és a helység javaival kapcsolatos kártételt bejelenteni. Egyéb elnevezései: dobos, gornyik, községi szolga, plájás, város cselédje. A feudalizmus korában sok helyen a telkes gazdák sorban állították a kisbírót, fiaikat vagy alkalmazottaikat bocsátották ilyen célból az elöljáróság rendelkezésére. A szolgálat időtartama általában fél év volt, télen a földtelenek, nyáron a földtulajdonosok álltak helyt (téli-nyári kisbírók). Ha valaki a kötelezettségnek nem tudott eleget tenni, köteles volt maga helyett más személyt küldeni. Néha apáról fiúra szállt ez a hivatás. A kisbíró jellegzetes egyenruhát viselt, kezében sokszor pálcát hordott („kisbíró pálca”). Munkakörét gyalog vagy kerékpáron látta el, más közlekedési eszközt nem bocsátottak a rendelkezésére. Fizetését rendkívül alacsonyan állapították meg, de legtöbbször megengedték, hogy a hivatali hirdetmények mellett magánhíreket, ipari és kereskedelmi reklámokat, árveréseket, kiárusításokat, személyi üzeneteket is közöljön külön díjazás fejében (a hirdető vállalkozás őse). A hirdetnivalókat részére az ún. publikációs könyvbe jegyezték be, és a kisbíró onnan olvasta fel azokat. E könyvek a múlt idők községi életének hű krónikásai. A hirdetés sajátos nyelvezetét és közlési módját kitűnően fejezi ki a következő szöveg (Hódmezővásárhely, 1922, Szénási Sándor kisbíró alapján):

„Köszhírré tétetik, hogy a vásárálláson a Mázsaháznál a gyüvő hétön ebótás eszközöltetik. Aki a pógármestör úr urdéját nem vöszi komolyan, aszt bírság alá vonnyák, miszörint két korona kutyapizt köll, hogy kiizzaggyék. Továbbá mindönki tudomására hozatik, hogy a Légrádi-féle székbe ócsó hus Susánba a Sugár ucca egy alatt. Aki önni akar, a’ vögyön belüle... Ujfönt a Bitangakólba egy kóbor ártányt hajtottak be. Igazolt tulajdonosa átvöheti az akolgazdánál, Topa Szappanosnál.” – Irod. Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok (Bp., 1961); Papp József: Téli-nyári kisbírák (Múzeumi Kurir, 1974); Varsányi Péter: Utcák, terek, vásárok hírmondója. Somogyi-könyvtári műhely (Szeged, 1974).

Kisbíró (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)

Kisbíró (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)

Kisbíró (1958, Fejér m.)

Kisbíró (1958, Fejér m.)