kiverés

tavasztól őszig a legelőn tartózkodó állatok (gulya, → juhnyáj, → konda, → ménes) kihajtása, a naponta hazajáró szarvasmarhák (csorda) és sertések (csürhe) első kieresztése. Tavasztől őszig a legelőn tartózkodó állatokat a pásztorok a falu alatt vették át gazdáiktól, vagy azoknak a legelőig ki kellett hajtaniuk. Az Alföldön a kiverés → Szent György napjához (ápr. 24.) kapcsolódott, bár a különböző állatfajtákat más-más időszakban hajtották ki. Az első kihajtás általában jeles napokra esett, sok helyütt megtörtént, hogy a hagyományos állatkihajtási napon – József (márc. 19.), zöldcsütörtök, nagypéntek, György, május 1. stb. – kiverték az állatokat, de csak szimbolikusan, néhány órára, a tényleges kiverés későbbre esett. A tavaszi kihajtáshoz népszokások, az állatok megvédését, szaporaságát és tejhozamát célzó kultikus cselekedetek is kapcsolódnak. A kiverés Mo.-on a középkorban is Szent György havában történt, az eljárás módja és időpontja általában azonos kontinensünk egész területén. – Irod. Szendrey Ákos: A napforduló és a mágikus állatvédés összekapcsolásának kérdése. Az állatok első kihajtása (Ethn., 1959).