konda

egy falunak, ill. falurésznek tavasztól őszig egy csapatban a legelőn kinn élő sertésállománya (→ sertéstenyésztés). Különböző korú, fejlettségű, eltérő fajtájú és ivarú növendék vagy hízás előtt álló állatok a → kiveréstől az őszi → beszorulásig a legelőn tartózkodnak. A legelőn → akol, → karám, → kosár (→ esztrenga), újabban → hodály áll a sertések egybentartására, ill. védelmére. A → külterjes állattenyésztés időszakában a nőstény és a hím állatok együtt legeltek, szabadon párzottak, s gyakran a szálláson gödörben (→ bánya) fialtak meg. A konda pásztora K.-Mo.-on a kondás, D- és Ny-Mo.-on a kanász. A falvakba naponta hazajáró, éjjelente a ház melletti disznóólban tartott sertések csoportjának a neve csürhe (Tiszántúl), csorda, sertéscsorda (Ny-Dunántúl) és nyáj, disznónyáj (Északi-Középhegység). – Irod. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914).

Disznónyáj az etetőn (Debrecen)

Disznónyáj az etetőn (Debrecen)