kontyolás

1. → hajviselet, – 2. a → menyecske asszonyi fejviseletének kialakítása, ami házas állapotának fő kifejezője. Az elmúlt századokban az elhálás (→ menyasszonyfektetés) után, a → lakodalom másnapjának reggelén, századunkban a → menyasszonytánc után történt. A → nyoszolyóasszony a menyecske hajából kontyot fésül és ráilleszti az asszonyokat megillető főkötőt vagy fejkendőt. A kontyolásnál több idős asszony segédkezik, s a menyecske gyakran ellenállást fejt ki, mintha tiltakozna az asszonnyá válás ellen. Kontyolás után be szokták mutatni az újdonsült menyecskét férjével együtt, akiknek kötelessége a → násznép megkínálása. A házasemberekkel való együtt ivás egyben az azok közösségébe való befogadást jelenti. A kontyolás szokása a rövid hajviselet falusi meghonosodásával megszűnőben van. (→ még: házasságkötés szokásköre) – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A–B., 1955–56).

Kontyolás (1971, Méra, v. Kolozs m.)

Koszorúlevétel kontyolás előtt, három gyertya égetése közben (Nagyhind, v. Nyitra m.)