kooperáció, egyszerű

a → munkaszervezeti alapformák egyik csoportja, amely azokat a munkákat öleli fel, ahol a családok más családokkal alkalmilag kerülnek egymással kapcsolatba. Az érintkezés módja, szervezeti formái kiforratlanok, alkalmi jellegűek, bár spontán módon érvényre jut bennük bizonyos, egyéb munkák során kialakult szerveződési elv (pl. nemek, korok munkamegosztása). A kooperáció létrejöttének alapja rendszerint valami rendkívüli, váratlan esemény (pl. tűzvész, árvíz), amelyre a közösség tagjai egyénileg, de mégis a közösség érdekét tekintve is reagálnak. E munkavégzés során a helyzetnek megfelelően kialakul valamilyen alkalmi, spontán szervezeti forma, együttműködés, melyben a helyzeten úrrá levő, lélekjelenlétüket megőrző emberek alkalmi irányító szerepre tesznek szert. – Irod. Szabó László: A paraszti munkaszervezet és társasmunkák a Zempléni Hegyvidéken (Népr. Ért., 1965).