Kossuth-nóta

az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vezető egyéniségéről, Kossuth Lajosról (1802–1894) szóló negyvennyolcas katona-, történeti vagy politikai vonatkozású dal, melyet közös dallamra énekeltek. (Más dallamra is énekeltek → Kossuth-dalokat, ugyanakkor a Kossuth-nóta dallamára pl. nem róla szóló → kortesdalt.) A Kossuth-nóta dallamának és szövegének eredete eltér, és történetük sem mindenben párhuzamos. Kortársak (Egressy, Jókai, Vajda stb.) és szakemberek (Bányai Elemér, Bartha István, Csefkó Gyula, Lőrincze Lajos, Ortutay Gyula stb.) máig nem tudták megnyugtatóan lezárni a kérdéseket. Félnépi dallama talán kuruc kori, mindenesetre 18. sz.-i, melyre különféle verbunkos (Beállottam katonának...) és szerelmi (Esik eső karikára...) szövegeket húztak rá már 1848 előtt. Egyes visszaemlékezések szerint már 1848 tavaszán új, időszerű szöveggel énekelték (Magyarország, édes hazám, Neked szült és nevelt anyám. Négy esztendő nem a világ! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!). Kossuth neve 1848. évi őszi toborzóútja idején kerülhetett bele, a Hírlap 1848. dec. 17-én már így közli az első szöveget (Kossuth Lajos azt izente: Nincsen elég regimentje. Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni!...), ezt a nagysallói önkéntesek énekelték. Mindvégig ez maradt a legnépszerűbb szakasz, mely a honvédség révén terjedt el. E magyar Marseillaise seregekkel ért fel. Esetleges egyéni szerzőjének véleményét „nem is tekinthetjük másként, mint a közösség véleményének szerencsés összefoglalását; a dal a maga névtelenségén keresztül csak az illető közösséghez jutott vissza s ott alakult, formálódott tovább” (Ortutay). Másik legnépszerűbb szakasza az említett – talán Fehér megyei – szerelmi változat, melybe Kossuth neve 1848–49 folyamán került bele (Esik eső karikára Kossuth Lajos kalapjára. Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája...). Ismét névtelenné s egyben jelképessé is vált a Bach-korszakban (... Nem esik az urakéra, Sem a szegény rabokéra!), és e versszak siratta el a nagy államférfit (Esik eső karikára, Kossuth Lajos sírhalmára. Valahány csepp esik rája, Annyi könnycsepp hulljon rája!...). A Kossuth-nóta harmadik legnépszerűbb szakasza feltehetőleg Kossuth Deák Ferenchez írt levelének hírére keletkezett (Kossuth Lajos íródiák Megírta a haza híját: Kimutatja, hol a baja, Azt is, hol az orvossága...); ez azonban az előző kettőnél rövidebb életű és egyben változékonyabb is volt. E három versszak a Kossuth-nóta magva; egymással és más, hasonló tartalmú és hangulatú szakaszokkal egy évszázadon át szabadon társultak. – A Kossuth-nóta családja nagyon népes: 110 daltípusnak mintegy 600 változatát ismerjük, nagy részüket a szabadságharc után gyűjtötték. „Kevés ... dal hatotta úgy át a felszabadulás előtt a magyar nép politikai tudatát, mint ez” (Ortutay). Harcra hívó versszakát a szlovákok szóról szóra lefordították és énekelték, dallamát más szöveggel négy helyen találta meg Bartók Béla különböző cseh és szlovák népdalkiadványokban. A kivándorlók magukkal vitték Amerikába, a hazai munkásmozgalomnak pedig egyik kedvelt dala lett. E százéves gazdag termést nehéz időrendbe rakni. A legkorábbiak tulajdonképp honvéddalok, bizakodó hangjuk elüt a korábbi és a későbbi → katonadalokétól (Állj be, pajtás, katonának, Kossuth Lajos huszárjának!; Kossuth Lajos édesapám, felesége édesanyám. Én vagyok az igaz fia, Magyarország katonája; Most szép lenni katonának, Mert Kossuthnak verbuválnak...). „A nép emlékezetében ... a szabadságharc középponti, majdhogynem egyetlen vezérlő alakja Kossuth Lajos” (Ortutay), neki tulajdonítanak mindent (Kossuth Lajos nem lett volna, Katona sem lettem volna; Kossuth volt az indítója...). A Kossuth-nóták is követték a szabadságharc alakulását (Kossuth Lajos sarkantyúja, Nem aludtam az éjszaka, Még az éjjel sem aluszom, Én a Windischgrätzet várom; Kossuth Lajos udvarába Eltörött a lovam lába. Gyere pajtás, gyógyítsuk meg! Itt a muszka, szalasszuk meg!). A későbbi dalok követik őt az emigrációba (Kossuth Lajos nagy bújába Leül a tenger partjára. Bár átkot szórnak reája, Sírva gondol hazájára; Ott voltam én mostanában Kossuth Lajos szobájában...), a legtöbb azonban korabeli → panaszdal, mely az uralkodó közállapotokat a kossuthi időkkel állítja szembe (Azóta nincsen jó világ, Mióta Kossuth-bankó járt; Magyarország dolga bajos, mert nincsen bent Kossuth Lajos...). Külön csoport az ún. hazaváró daloké (Lesz Kossuthnak regementje, Lesz akkor kard, puska, mente...), egy részük összefonódik a → Garibaldi-dalokkal. A későbbi évtizedek közéleti dalainak jelentős része is valamilyen formában Kossuth nevével fonódik egybe. A magyar népköltészetben „külön hely illeti meg Kossuth alakját. Benne öltött testet a nemzet reménye, bizakodása, benne látták a magyar nép szabadítóját.” (Ortutay) – Irod. Arany László: A magyar politikai költészetről (Bp., 1873); Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete (Bp., 1952); Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban (Ethn., 1952).