kapuvári bútor

1. sajátos virágozású → asztalosbútor; a 19. sz. első felétől az 1920-as évekig készült. Kialakulására a → komáromi bútor második stílusperiódusa volt hatással. A kapuvári bútort a grafikus jellegű, lendületes vonalkákból összetevődő virágminta jellemzi, mely főként tulipánokból áll, az alapszín korábban leginkább sötétzöld vagy vörösesbarna, a 20. sz.-ban okkersárga. Ilyen díszítéssel teljes szobaberendezések készültek; a bútorok közül virágozás került a sarokpadra, tálasfogasra, ágyakra, szekrényfélére. A helyi bútorformák sorában jellegzetes a fedeles ágy (→ mennyezetes ágy), melynél a tetőt szegélyező csipkézett peremen fából esztergályozott csengők sora lóg. A sarokpadok középső szegletében beépített szekrényke található, ez néha üvegajtós és → Mária-ház gyanánt kiképzett. – 2. Faragott, hegedűhátú → szék Kapuvárt a 18. sz. második felétől többféle díszítéssel nagy számban maradt fenn. Helyi faragók ilyeneket valószínűleg a 19. sz. elejétől állítottak elő. A 19. sz. második felében fokozatosan megszűnt a divatjuk, de elvétve egy-egy díszes faragású példány még később is készült, a legkésőbbi ilyen az 1940-es évekből ismert. Helyi készítmény volt a félkörös ülésű és támlájú, faragott → karosszék is. – Irod. K. Csilléry Klára: A Bútor és Világítóeszköz Gyűjtemény gyarapodása (Népr. Ért., 1965); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).

. Szekrény, „konyhakászli” (1880 körül) Bp. Néprajzi Múzeum

Kapuvári bútor. Szekrény, „konyhakászli” (1880 körül) Bp. Néprajzi Múzeum

. Szék támlája (19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Kapuvári bútor. Szék támlája (19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

. Parádés szoba részlete, helyben 1887-ben készült mennyezetes ággyal

Kapuvári bútor. Parádés szoba részlete, helyben 1887-ben készült mennyezetes ággyal