kapuvári verbunk

a rábaközi → körverbunkok szerkezetileg legfejlettebb, kéttételes típusa. A Kapuváron és környékén (Hövely, Vitnyéd stb.) ismert körverbunkforma lassú része a témafejlesztéses táncalkotás szép példája. Az öt dallam terjedelmű lassú tétel bevezető szakasza kétirányú előkészítője az egész folyamatnak. A bokázó (1. motívum) a gerince a szólót járó, táncvezető sarkantyús legény táncának (1., 7., 9., 13., 17. motívum), amelyben az alaptéma variálódása és bővülése ugyanolyan elvek szerint valósul meg, mint a csoportos rész felépítésében. A bevezető szakasz kétlépéses csárdása (2–3. motívum) a csoport táncában tér vissza állandó kezdő formulaként. A tétel gerincét alkotó alapmotívum (8. motívum) s ennek tapsos változata (10. motívum), bővített formái (12., 15. motívum) valósítják meg a témafejlesztéses komponálást a következő séma szerint: abbc, a bv bv c, aaabbc, a a a bv a bv. Az utolsó két szakaszt a csonkulással létrejött, a a a z felépítésű záró motívum (14. motívum) határolja. A friss dallamra járt két motívum (18–19. motívum) a gyors tétel → ugrós karakterét érzékelteti. – Irod. Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970); Pesovár Ernő: Három körverbunk (Táncműv. Ért., 1970).

Kapuvári verbunk táncírása

Kapuvári verbunk táncírása