közmondásszerű szólás

a szólások egyik csoportja, amely a → közmondáshoz hasonlóan általános igazságot tartalmaz olyan megfogalmazásban, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy ez egy epikus történetből, eseményből leszűrt tanulság. A közmondásszerű szólás elnevezést indokolja, hogy tartalmában és funkciójában a közmondáshoz, formailag pedig a szólásokhoz áll közel. A közmondásszerű szólás elnevezést Margalits Ede használta először gyűjteményében. Stílusa szemléletes, könnyen érthető, grammatikai formája változhat. Pl. Nehezen lehet a vaknak felesége jámbor; Erős fába vágta fejszéjét; Aki ebbel fekszik, bolhásan kel fel; Aki sokat válogat, utoljára vadkörtére talál; A vakok közt félszemű a király. – Irod. Erdélyi János: Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (Bp., 1896); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969).