kubikosbanda, kubikoscsapat, kubikoscsoport, kubikosparti

a → banda egyik típusa, a folyószabályozási, ármentesítési, út- és vasútépítési, valamint építkezési földmunkák vállalására szegődött szakmánymunkásoknak (→ kubikosok) a → gödörgazda vezetésével együttműködő csoportja, melyet összteljesítménye alapján fizettek. A nagyszabású földmunkák nagy tömegű munkásegyüttműködést kívántak, de a kisebb munkaszakaszok (ún. szelvények, kubikosnyelven terciák) egyénekre is kioszthatók voltak. Így eleinte egyéni, páros, családi és bandás munkát egyaránt találunk, a kizsákmányolás és a munkahajsza fokozódásával azonban a kubikosbanda előretörése szembetűnő. A múlt század végén még eléggé gyakori volt a 3–4 főből álló csoport, melyben egy valaki nevére volt ugyan kiállítva a munkalap, a csoportot mégsem nevezték kubikosbandának. 5–6 fő esetén volt csak gödörgazda vagy bandagazda, tehát állandó vezető; a tagok a munka végeztéig önként társultak s lehetőleg együtt étkeztek (→ szakácsparti) és laktak (→ kunyhótársaság). A századforduló körül a 10–12 főnyi kubikosbanda volt a legelterjedtebb, később a munkaviszonyok rosszabbodásával, továbbá az ún. karos (talicska nélkül végzett) csatornamunkák elterjedésével a létszám több tucat, kivételesen több száz főre is felduzzadhatott (→ algazda), de a válságévek elmúlta után visszaállt a 10–12-es átlaglétszám. (A nagy kubikosbandák több alcsoportra és még több kunyhótársaságra, szakácspartira oszlottak.) A kubikosbandák tagjai egy helységből való, nagyjából egykorú és egyenlő testi erejű ismerősökből, rokonokból tevődtek össze. A bandagazda szedte ugyan össze az embereket, de mellette volt még → munkanéző, és maguk az egyszerű munkások is tevékenyen közreműködtek a munkaszerzésben. A kubikosok bandagazdája így a csoport embere, élvezte társai bizalmát, nem voltak kiváltságai, nem kellett ellenőrzést gyakorolnia. A kubikolás → szakmánymunka: a csoport összteljesítményét fizették, a közös kereseten a munkában töltött idő szerint osztoztak. Magát a munkát a kubikosbanda egy munkaszakaszán belül térben és időben osztotta meg (pl. a talicskás töltésépítés egyéni munka, ki-ki más-más fázisban jött-ment a kitermelés és az űrítés helye között; csatornamunkán az egész szakaszon egyszerre dolgoztak egymással szemben álló párokban stb.), mindig az volt a legfőbb elv, hogy mindenki egyenlő értékű, minőségű és mennyiségű munkát végezzen. Csak a munka kezdetén (pl. az ún. kitűzésnél) és egyéb finomabb munkákon (pl. a rézsűnyesés) térhettek el egymástól az egyénileg végzett munkafajták. Mivel a kubikosok szabad szakmánymunkások voltak, nagy teljesítményt értek el. A kubikosbandán belül sokkal kevesebb volt az ellentét, mint pl. a → summás és egyéb bandákban, kevesebb bajuk volt a bandagazdákkal is. A kubikosbanda nem a munkaadók kedvére való szervezet volt, bár az ügyintézést kétségkívül megkönnyítette, hanem kisebbfajta ideiglenes érdekvédelmi szervezet. Nem véletlen, hogy a bérharcokban a kubikosok csoportjai értek el legtöbb eredményt. (→ még: előmunkás, → emberkereskedő, → kordérakó)Irod. Katona Imre: A magyar kubikosok élete (Bp., 1957).