kubikosdal, kubikosnóta, kubisnóta

népi líránk foglalkozáshoz kötött csoportja, a kubikosok által énekelt, saját életükről szóló dal. A kubikosok dalkincse szegényesebb, ugyanakkor korszerűbb is más agrármunkás csoportokénál, összetételét tekintve pedig átmeneti jellegű. Társadalmi kérdéseiket az általuk is ismert → munkásdalok fogalmazták meg: a korabeli divatos → magyar nótákból, különféle → műdalokból és → népdalokból feltűnően keveset alkalmaztak saját életükre, elsősorban a tipikus férfinótákat (betyárdal, → bordal, → katonadal, → pásztordal) alakították át. Esetenként egyetlen szót cseréltek ki (pl. betyárgyerek–katona–bocskorban járó helyett kubisgyerek–kubikos–kubikra járó stb.), megmaradtak a paraszti szemléletre valló kifejezések (A kenyerét más határban keresi; Vállalat úr, mérje föl a munkát!...), sőt az ő életükben már értelmüket vesztett lírai közhelyek is (Gyere, csárdás kis angyalom, váltsál ki!; Zsírral keni fekete, göndör haját...). Az átalakítás ritkán nagyobb mértékű, de a dal egészére is kiterjedhet (katonadal: Százados úr búcsúzik a századtól, Előveszi harci sípját, belefuj, Szépen szól a harci sípja, Egy csepp könny csurog le rajta; kubikosdal: Kubislegény búcsúzik a munkától, Szedi-veszi talicskáját, elindul, Csikorog a talicskája, Bús könnyei hullnak rája...). – A kubikosdalok tematikája szűkkörű, közismerten nehéz munkájukra épp csak utalnak (De nehéz nekem a talicskát nyomni; Mind a tíz körmire, jaj, de kapaszkodik!...); a bérezésre is csak tényszerű utalások vannak (Nincsen kenyér, nincs szalonna, nincsen píz, Mer a munkát elöntötte az árvíz...), érzelgős → panaszdalok szólnak viszont a munkanélküli-vándorlásokról (Szűröm ujja rongyos, cipőm orra sáros; Nem fogad be engem se falu, se város...). Szerelmi dalaikból úgyszólván hiányzik az érzelem: kérkedő (Nincsen annál betyárosabb élet...) vagy panaszos (Könnyű neked, rózsám, ágyadból beszélni...) jellegűek. Életrendjükből adódóan legtöbb a → mulatónóta, többnyire öngúny (Kubikosnak azért nincsen háza; Láttál-e már kubikosból jó gazdát?...) vagy tréfa jellemzi őket. Külön ún. barábernóta szól az elzüllött kubikosról (Barakosné asszony, ugyan ne csudáljon, Hisz amit keresek, mind magára szánom!...). A körükben ismert → rigmusok a dalok tematikáját részletesebben bontják ki, így pl. a munkát (Akácfából van az ásója nyele; Kihúzza a zsinórt szelvény irányába...), annak nehézségeit (Egész nap ha kubikoltunk, Bokor alján összerogytunk...). Ezekben a gúny még határozottabb (Van nekem egy furcsa kocsim: egy kereke van...) és némi költőiség is felcsillan bennük (Szállásunk volt az ég alja, Takarónk az ég csillaga; Tolom a taligám Az utca porán, Megszúr a tövis, Megszúr a csalán...). – A kubikosdalok díszítetlenek és csiszolatlanok; általában egyszakaszosak; a leggyakoribb szótagszám 10, 11, 12 és 8. – Irod. Katona Imre: Magyar kubikus dalok (Új Hang, 1954); Ortutay Gyula–Katona Imre: Magyar népdalok (II., Bp., 1970).