kulturális ciklus

a kulturális fejlődésben tapasztalható azonos fázis. Alapja a történelmi körforgás elmélete, az a felfogás, hogy minden kultúra a fejlődése során ugyanazokat a fejlődési fázisokat ismétli meg anélkül, hogy az emberiség egésze fejlődne. A modern tudományban ezt a koncepciót Giambattista Vico vetette fel (1725). Elképzelése szerint minden kultúra (társadalom) az istenek, a hősök és az emberek korszakát éli át keletkezésétől pusztulásáig, és e korszakok megfelelnek az emberi élet egyes szakaszainak (gyermekkor, ifjúkor, érett kor). Ez a koncepció alkotta az alapját a 20. sz.-i kulturális körforgáselméletnek (O. Spengler, A. Toynbee), amelyek a kulturális változások meghatározó törvényévé emelték a kultúrák életének az emberi élethez hasonló végzetszerűségét és elméletileg megalapozták a kultúra relativista felfogását (→ kulturális relativizmus). A történelmi körforgás elmélete, egyes történeti folyamatokat kiemelve, a történeti fejlődés egészét eltorzítja, ezért a történelmi materializmus elveti, de elismeri a kultúrák történetében kimutatható fejlődési és hanyatlási görbéket, amelyeket az emberi társadalom fejlődését szimbolizáló megismerési spirálban tükröz vissza. – Irod. Toynbee, A. J.: The Study of History (I–XII., London–New York–Toronto, 1955–61); Lenin, V. I.: A dialektika kérdéséhez (Lenin Művei, 36., Bp., 1958); Vico, G.: Az új tudomány (Bp., 1963); Toynbee, A. J.: Válogatott tanulmányok (Bp., 1971).